Nem tudom ki mondta, de igaza volt: kötelességünk jól élni. A legnemesebb bosszú a kényelmes élet. Ehhez tuti adalék a kézműves Pierre de Segonzac konyak. A tízéves ?egyszerű? házikonyaktól a 40 éves XO-ig.
Már pár hónapja, hogy ezen a kóstolón jártam, mostanra sikerült összevakarnom magam annyira, hogy közzétegyem tapasztalataimat. Pedig a dolog már akkor nagyon megfogott, főleg, hogy a kézműves konyakpince tulajdonosával is sikerült pár szót beszélni.
Cognac történetéről már írtam, az akkori kóstolót, mint ezt is dr. Körmöczi Imre szervezte, a Royal Cognac House-tól. Imre védjegyévé vált, hogy iderángatja azokat az embereket, akik maguk készítik az italokat, ebben az esetben Christian Ferrand-t, Pierre Ferrand (a címkéken) fiát.
Családsztori
1702-ben telepedett le Segonzacban, a Grande Champagne régió közepén Jacques Ferrand. Hamarosan borlepárlásba és érlelésbe kezdett. Jelenleg a család 11. generációja, Jean-Luc Ferrand foglalkozik konyakkészítéssel. Apja, Pierre Ferrand érleli és keveri a konyakokat az előző generációk hosszú sora által kialakított hagyományos módszerek segítségével. Pierre másik fia, Christian Ferrand foglalkozik az értékesítéssel. A Pierre de Segonzac konyakház azon kevés cég közé tartozik, amelyek a régi konyakokra specializálódtak. 75 hektáras szőlejükben ugni blanc-t termesztenek. A Pierre de Segonzac márkanevet egy francia bíróság döntése nyomán vették fel, amely megtiltotta Pierre Ferrandnak – akit a világ számos vezető italszakértője a legjobb konyakkészítőnek tart, és több nagy cégnek is dolgozott -, hogy a saját nevét használja.
Az öreg Pierre már 80 éves, ő a kóstolómester a szerény konyakmanufaktúrában, mely 50 ezer palackot dob ki évente. (Csak a miheztartás kedvéért: itthon tavaly 32 ezer palack ment el konyakból összesen). Mégsem tekinthető nagynak a Pierre de Segonzac, sőt kimondottan a kézművességre helyezik a hangsúlyt. Ahogy a 80 éves Pierre is mondta: Ha valaki 50 éves konyakot akar piacra dobni, akkor 50 évet kell várnia vele. A jó konyakhoz türelem kell, az idő a legjobb pincemester.?
Azaz, ha lehet, nem szállnak be abba blending játékba, amelyben a nagyok (Hennessy, Martell, Remy Martin, stb.) a nyerők. Hogy is van ez? Nézzünk egy XO ? Extra Old ? konykakot. Itt, az érvényben lévő szabályok szerint legalább hat évig kell hordóban lennie a legfiatalabb párlatnak. Ha egy háznál az egyik XO márka mondjuk 40 éves, akkor ez az átlagéletkorát jelenti a kevert eaux-de-vie-knek, amit a kóstolómester állít össze, hogy mindig ugyanazt a kiegyenlített minőséget kapja.
Segonzacék inkább a türelemjátékot játsszák, engedik, hogy az idő, a párlat és a hordók megtegyék hatásukat. A kisebbeknél mindenhol familiy style van, mindenkinek megvan a tuti receptje, és mindenki máshogy csinálja. Ők így:
Prestige
Közepes borostyán szín, barnás árnyalatokkal, reflexekben élénk borostyán. Szárított narancshéj, aszalt füge és petit grain jön illatban, plusz hordófűszerek, vanília. Ízben frissebb, marmelád és grapefruit ill. édeskömény, vibráló savak (!) és szép lecsengés ebben a tízéves párlatban.
Reserve de La Proprieté
Színárnyalatban csak hangyafasznyit sötétebb az előzőnél, ízben azonban már lehet érezni, hogy öregebb hordóban érlelték. Diósság bújik elő, szegfűbors és narancs, ízben is erőteljesebb fűszeres hatás van, koriander és petit grain. VSOP-nek minősített, de annál több.
Sélection des Anges
Ez már XO kategória, kezdenek nagyon komplexé válni az ízek. Bejön a pézsma, a kávé, a karamell és fűszerben az ánizs. Nagyon sima és bársonyos, és kis füsttel és sóssággal a lecsengésben.
XO
Ez már talán nem is XO, annál jóval több, mondja Christian és apja mondatait ismétli, hiszen 40 éves konyakot iszunk. Itt is rengeteg pézsma, és kávé, visszatér a petit grain, de van dohány, cédrus, és egy kis bőrösség. Hallatlanul elegáns és kifinomult, ez a már-már rubinba hajló színű ital.
A kóstolót követően sikerült Christiant – aki egyébként az egyik mérvadó konyakboltot is vezeti – lencsevégre kapni, és faggattam egy kicsit Cognacról:
