(Képek: Associated Press, Jerusalem Wine Show 2007)Golan Heights Winery, Recanati, Binyamina, Zemora, Bashan, BenHaim, HaMasrek, Kadesh Barnea, Dalton, Hevron Heights, Tanya, Mony, Erez. Ismeri ezeket a neveket? Pedig a fesztivál dokumentációja szerint ezek a borászatok készítenek olyan bort, amely az összes követelménynek megfelel a mélyortodoxok szerint. Ők ugyanis ultrakóser bort isznak.
De mitől kóser egy bor? Attól – hangzik ilyenkor a tudálékos válasz, hogy megfelel az összes vallási előírásnak. Arra azonban már jóval kevesebben tudnak megfelelni, hogy pontosan mik is ezek a szabályok. Dereng persze homályos kép valami nagyszakállú rabbiról, amint héberül mormog valamit a hordók között…
Elöljáróban talán szögezzük le, hogy a zsidók már akkor bort ittak, amikor nekünk még nyergünk sem volt, hogy húst puhítsunk alatta. Aztán a történelem viharai közepette Magyarországon is virágzó kóserbor-kultúra alakult ki, amelyet aztán szinte teljesen elsöpört a holokauszt. Erről később megígérjük, írunk, egyelőre tisztázzuk az alapfogalmakat.
Echt Kosher
Szóval mi kell a kóser borhoz a vallási előírások szerint? Kell ugye terület, szőlővessző, meg sok zsidó. Ők művelik ugyanis a szőlőt. Az ultraortodoxok kóser szabályai szerint ugyanis a bor attól lesz elsősorban kóser, hogy senki „bálványimádó” – az ő értelmezésük szerint ez a nem zsidókat jelenti – nem ért hozzá, és semmiféle adalékanyag nem került bele. Ugyanakkor, hogy más vallások számára a bor alkalmatlan legyen liturgikus célokra olykor fel is forralják, „mevusál” lesz belőle, így akkor is megőrzi kóser jellegét, ha bálványimádó ér hozzá. Emellett, ahogy tejet-húst nem lehet keverni, úgy a borra is vonatkozik, hogy nem fogyasztható együtt egyes ételekkel. Az olyan tisztátalan adalékanyagoktól, mint a bikavér, vagy az isinglas, pedig Jehova óvjon mindenkit…
A mevusálás bármennyire is furcsa, tényleges forralást jelentett. Azért kellett végrehajtani, hogy a borból kiöljék az erjesztést okozó gombákat. Igen jól, gondolják, a bornak nem tesz jót, ha csak úgy felforralják. Se fahéj, se szegfűszeg, se bors, se narancshéj, se méz, se máz, se mazsola. De ami a legrosszabb, hogy a szerencsétlen italban tannin, és színanyag se nagyon marad, csak erősen deformálódott savak, meg némi alkohol. Mivel rossz bort inni senki sem szeret, a tapasztalat és a bölcs Hillél arra vezette a mesuválókat, hogy csak 90 fokra forralják a bort. Azért ez sem tesz jót neki, de legalább nem megy annyira gajra (sic!). Franciaországban a Chateu Beucastel oldotta meg aztán a problémát: egyszerűen pasztörizálták a bort. A szín, illat, tannin stb. megmaradt, a vallási szabályok be lettek tartva, és a bor sem lett rossz. Mostanra ez a legelterjedtebb eljárás, nem véletlenül. Akár platnin, vagy rezsón, akár a pasztőrözőben csináljuk, a folyamat nem ér, ha nincs ott a mevusáló, aki ellenőrzi, hogy minden rendben megy-e. Nélküle nem kóser a kóser bor.
Az ortodoxoknak megfelelő borra egy a kóserítést felügyelő rabbi üti rá a hehsert, vagyis a kóserséget bizonyító pecsétet. Ez lehet egy rabbi, de lehet egy, a kóserítést felügyelő ügynökség, mint például az OU, vagyis az Orthodox Union, esetleg a Júdea Népe Front. Kóseríthet még a posek is, aki a körülmetélő rabbi, akit viszont a Beth Din nevű vallásbíróság felügyel. Tudnak követni?
Közbelép a Golán Fennsík-Napa Völgy tengely
A liberálisabb irányzatok persze borügyben is megengedők. A hatvanas években Izrael Silvermann rabbi kezdte a puhítást, innentől a vallásjog ingoványos érveléstechnikája következik. A rabbi arra hivatkozott, hogy a vallás nem feltétlenül kezeli bálványimádókként a keresztényeket. Ebből következik az, hogy a termékeik sem feltétlenül tisztátalanok. Mivel a zsidók számára megengedett, hogy a keresztény malom- és pékipar termékeit fogyasztják, már miért ne lehetne megengedni, hogy a keresztények által készített borokat is igyák hozzá. Mármint az amerikai keresztényekét.
A rabbi szerint ugyanis Amerikában a borászatok jelentős része teljesen automatizálta a termelést, a szőlőt se zsidó, se keresztény kéz nem érinti a termelés folyamán. Akkor nem teljesen mindegy, hogy ki kapcsolgatja a gépet? Az ultraortodoxok szerint nem mindegy, de a zsidók közül azért nem akar mindenki olyan szigorúan élni. Ráadásul felvetődik az a kérdés is, hogy vajon ezek az amerikai borászatok vallási célból, avagy világi célból termelik a bort. Amennyiben ugyanis vallási célból termelik, akkor zsidó azt nem ihatja. Egy több millió palackos kapacitású kaliforniai borászatról azonban viszonylag kevesen gondolják, hogy csak misebort készít, semmi mást. Silvermann rabbi végül is kibulizta, hogy az USA-ban termelt bor is számítson kósernek.
Silvernmann rabbi teóriáját aztán Eliott N. Dorff rabbi csiszolta tökéletesre, hogy a Silvermann-féle tételekbe ne lehessen belekötni. Eszerint: nem feltétlenül jelenti azt a teljes automatizálás, hogy nem érinti kéz a szőlőt. De ha érinti is, azt biztos nem olyan szándékkal teszi, hogy beszennyezze. A borba, meg biztosan így is, úgy is kerül valami nem kóser, ezt nem lehet elkerülni, következésképpen igyák csak a zsidók a derék amerikai, illetve kanadai termelők borait, abból nem lehet baj. A szabály tehát annyi, hogy kóser bornak számít a kóser bor, meg az a nem kóser bor, amit Amerikában termeltek. Érthető…
Nekünk egy dolog van az egészben, amit maradéktalanul megértettünk, mégpedig amit a lubavicsi ortodoxok mondanak, mielőtt bolt isznak: L’Chaim! Vagyis az életre, egészségünkre! Ezzel bármilyen nyelven és formában tökéletesen tudunk azonosulni.
Stevie Kraft
Korábban:
Gondban a világ legnagyobb pincéje
