Ismét kemény megmérettetésnek tette ki magát az a tucat önkéntes Tengelicen, akik nem riadnak vissza a zsír, paprika és pálinka szentháromság jelentette kemény próbatételektől. Az Omega Zsírsav Bevetési Csoport és a Nüa! zsoldosai töltöttek, megméretettek és nem találtattak könnyűnek. Tengelic negyedszer.
Mivel tavaly brutális vége lett az éves rendes kolbásztöltő fesztiválnak, idén kicsit jobban rágyúrtunk lelkileg. Tavaly ugyanis olyan elképesztő installációval jelentkeztünk, hogy az elterelte a figyelmet a valódi értékről: a kolbászról. Idén ezt nem engedtük meg, nevezési tálunk fókuszában egyértelműen a méltán híres Omega-kolbász volt. De ne rohanjunk ennyire előre.
Tengelic, december eleje, mínusz hét fok. A frizura tart. Ilyenkor ebben a kis madárkáról elnevezett kis községben felhúznak egy méretes sátrat ahova tódul a nép tölteni. Ha ez nem lenne, az ember azt gondolná, tengelic ide, vagy oda, erre a madár se jár. (Ez persze felületes sztereotípia lenne.) Mindenesetre van Tengelici Kolbásztöltő és Forraltbor Fesztivál, méghozzá egyre jobb, Gáncs István polgármester fáradozásának hála. Idén az 5. alkalommal rendezték meg, méretesebb lett, a csapatok nívója nőtt.
Az Omega Zsírsav Bevetési Csoport már veteránnak számít a rendezvényen, a jelentéseink annyira megihlették a baráti kört, hogy idén már másodszor neveztek Nüa! néven. A képlet végtelenül egyszerű: nagyon jó kolbászt kell készíteni, viszonylag rövid idő alatt. Rövid, már ha a körülményeket nézzük. Közel 50 csapat nevez, a mezőny korántsem könnyű: vannak, akiknek szakrális jelentőségű a kalbász.
Idén is két típust figyelhettünk meg: az egyik a cicomában hisz. Mindent kitalál, díszít, fűszerez, ilyen-olyan kolbászt készít, szóval túllihegi. Tapasztalatból beszélünk, mi is ebbe a hibába estünk tavaly. Pedig nem szabad. A közel 50 csapat produktumát ugyanis kb. hárman bírálják, el lehet képzelni, mennyire tudnak odafigyelni minden kis részletre.
Katt a képekre a galériához!
[nggallery id=16]
Ezért idén mi a második típushoz húztunk, és végtelenül leegyszerűsítettük a dolgot. A recepten is vágtunk, minek bele annyi minden, ez sültkolbász lesz, nem szárított, úgy kell belőni, hogy frissen kisütve a legjobb harmóniát kapjuk a zsír, hús, fokhagyma, paprika, bors és kömény tekintetében. Egy titok van, jól meg kell gyúrni, puhára kell keverni a tölteléket, aztán jó keményre kell tölteni.
Ahogy az tavaly (akkor nagyon is), tavalyelőtt és azelőtt is volt, különféle nehezítő tényezők jelenthettek buktatót az arra fel nem készülteknek. Ilyen például a kezdő pálinka (11-kor), vagy az a sok kedves ember, akik életcéljuknak tekintik, hogy meglátogassanak minden csapatot, és megkínálják őket valami kis hazaival.
Mivel az Omega Zsírsav Bevetési Csoportnak Pálos Miki Borműhelye a gyémántfokozatú támogatója, idén sikerült a legtöbb ilyen céllal érkező embert leszerelni egy kis Mindennapival. Mikinek ez a bora pompás mindennapokra szánt házasítás. Könnyed, gyümölcsös, jól iható, vidám bor, és magnum palackban 1700 Ft, ami eléggé barátságossá teszi.
A letisztult recept alapján az összetevőket Cornelius és Sün nagy szakértelemmel meggyúrta, aztán betöltöttük.
A Nüa! csapat mellettünk elképesztő dolgokat művelt, volt ott gomba, aszalt szilva, de még fahéj is. Ez van, mindenkinek meg kell tanulnia, hogy néha a kevesebb több. Közben, egy helyi kommandós úgy döntött, hogy megolvassa az asztalunkat, őt barátai és rokonai aztán eltávolították.
Valahol 13-14 óra körül kezdtek felgyorsulni az események. A Mosoly Kolbásza névre keresztelt idei Omega-kolbászt sikerült időben leadni, viszont a legkeményebb rész csak eztán következett: meg kellett várni az eredményhirdetést. Mindezt a stílszerűen berendezett és sajnos igen felfűtött sportcsarnokban. A hideg sátor után a mintegy 10 fokos hőmérsékletemelkedés fokozott vérkeringéssel jár, cserébe az elfogyasztott szesz mennyiségét az ember háromszorosan megérzi. Ettől elég sokan kidőltek, hiába, a legkeményebb marconákat is utoléri egyszer az előhívó folyadék démona.
Nem nyertünk idén sem. Pedig a kolbász nagyon jó lett. Az üzenet könnyen érthető volt és világos. A fűszerezés visszafogott, engedtük az ízeket egymással harmóniában megjelenni, hogy egyik se nyomja el a másikat. Olyan kolbászt csináltunk, ami mosolyra késztet bárkit, aki megkóstolja. A Nüa! sem nyert, pedig tavalyhoz képest igen összeszedetten dolgoztak, és most nem sózták el. Hát kérdem én, van igazság? De nem lankadunk: idénre mindkét csapat nagyot fejlődött, egyre jobbak vagyunk, jövőre nyerünk.
(P.s. – Idén megdőlt a világrekord is Tengelicen, elkészítették a leghosszabb kolbászt…)
