Hogy mi jut eszembe Csopakról? Hamvas szavai a három és fél decis mértékről, meg arról, hogy egyszer egész télen csopakit ivott. Mostanában egyre inkább a Tamás Pince is.
Múlt héten a Kárpát-medencei Borászok Találkozóján a Tamás Pincénél zártam, ahol a szürkebarát újratesztelésén fogadkoztam. Hogy-hogy nem, Radován pont Tamás Ervintől örvendeztetett meg … egy üveg olaszrizlinggel.
Ez a rizling egyébként már korábbi és későbbi évjárataiban is tetszett, voltak elvárásaim. Az illat somlóisan minerális (tűzköves!), de közben olyan mézes háttérrel, mintha hárslevelű lenne. Forgatni kell, hogy nyíljon, de akkor szépen bontakozik. Egy kis gyógynövény is ott van benne és megjelentek a palackérett aromák, de semmi oxidáció. A korty ezek után hozza, amit vártam: közepesnél nagyobb testű, krémes textúrával, ugyanakkor a szép savak még mindig élővé, lendületessé teszik, fáradásnak nyoma sincs. Aromái jó gyümölcsösséget is mutatnak, melegek, érettek, az illatból visszaköszönő ásványos alapokon csonthéjasok, szinte maradékcukros érzetű felület. Ettől nem is túl(zóan) férfias, jól érthető, mégis igazi terroir-bor. Árat nagy hirtelen nem találtam, valami 2-3000 Ft között van, ennek megfelelően 4 csillag.
