Az első részben megpróbáltam megfejteni a Somló-feladványt, vagy legalábbis összefoglalni azokat a fő irányokat, amik a Heggyel kapcsolatos gondolataimat keretezik, a második részben pedig két mérvadó borásznál tett látogatásomról számoltam be. Következzék a Somló túra harmadik, egyben befejező része.
Először a Tornai Pincészetről: a ?két helyi nagy? egyike, 54 hektáron dolgoznak kilencezer hektós éves mennyiséggel ? ezzel egy nagyobb borvidéken is simán megállnák a helyüket (egyébként a ?nem helyi? Badacsonyi Borgazdaságnak vannak még jelentős területei és Kreinbacheréknek). A klasszikus fajtákon (olaszrizling, hárslevelű, furmint, juhfark) foglalkoznak csomorikával, koronával, sárfehérrel is (nem szoktuk tudni, de számomra ez jelzés értékű). Jól megközelíthető, tájba illő épület (képen a kilátás a teraszról), színvonalas, szép kóstolóhelyiség, továbbá a Hegyhez méltó múzeum és helyi léptékben mérve brutális méretű pince. Kilencvenkilenc koracél tartály bújik meg a föld alatt, ilyet nem látni mindennap.
Jelenleg Szendei Gergő a főborász, fiatalon egy komoly hajót kell kormányozzon, szurkolok neki. Tornaiék az a nagy pincészet, ami jelenlétet biztosít Somlónak a szuper- és hipermarketek polcain is (elérve így olyan embereket is, akik valószínűleg sosem innának egyébként somlait). Teszik csendben a dolgukat, beruháznak-megújulnak, szervezik a Somló Hangját és nem hallani negatív pletykákat róluk. Szimpatikus: ha helyben kirándulunk, nem javaslom kihagyni, mert a múzeum-pincelátogatás-kóstolás trió eredeti élményt nyújt.
És a borok? Elveim szerint az alapoktól kell építkezni: a ?lédig? kiszerelésben pár száz forint per liter áron kapható tételekkel kezdtem. Juhfark 2008 – full kő és vegetális aromák, savai harsányak. Teljesen vállalható kannában is, én ezt a típusú somlóit kifejezetten szeretem (nem beszélve arról, hogy mekkora ár-érték bajnok ebben a formátumban). Olaszrizling 2009 – egyszerű, keserűmandulára építő, férfias bor, rendben van. A palackos borok következtek, először kettő a Solymász sorozatból: a 2002-es furmint barnás aranyszínű, óbor karakterű illat kerozinnal, nyári almával, gyógyfüvekkel és a korty … hoppá! még van benne élet. A 2006-os társánál jobban tartja magát. Ezt követte a classic sorozat (a hosszúkás-zöld és domborpecsétes nyakú üveg, ez kapható a legtöbb helyen, sokan ezzel azonosítják a pincét), abból is a 2007-es juhfark. A folyó kiszereléshez hasonló jellegű bor: erősen minerális, zöldfűszeres, vegetális aromák határozott savakkal. A végére maradt a Top Selection, ezek közül több olyat is tudnék mondani, ami annak is tetszhet, aki egyébként nem tolerálja a sós-minerális alapokat. Ilyen például a 2007-es Nagy-Somlói is (50% hárslevelű, 28% furmint, 22% olaszrizling), amin a meleg év hatása mellett a hordós érlelés jegyei is mutatkoznak. Ugyanakkor ez is a Somló lelke, magas extrakt, szinte édes karakterű barackos és körtés gyümölcsösség jellemzi, az alkohol szépen moderált, a sav élénk, de egyáltalán nem zavaró. A 2007-es olaszrizling most van a csúcson (ezt nagyjából minden 2007-es Top Selection borról el tudnám mondani), érett, vastagon gyümölcsös, jó savakkal, a palackérési aromák bontakozóban vannak.
Fekete Bélánál mindössze húsz percem adatott (tizenkét palackot vettem, majd a Slukk! rovatban próbálok pótolni a rövid leírások miatt), a 2009-es borokat néztük végig hordóból. A furmint gyógyfüves-földes aromavilágú, lendületes bor, természetesen még igen fiatal. A hárslevelű elsőre szikár, minerális a szekunderben kedves gyümölcsökkel. A szárazpróba körtét, papayát, licsit mutatott, reményteli. Az olaszrizling hatott a leginkább csikónak még: avaros és mandulás tónusok jó savszerkezettel, enyhe édességérzettel, még rendeződnie kell. A juhfark akácvirágot, hársmézet, frissen aprított leveszöldséget mutatott. A korty nagyon ásványos és vegetális, az arányok viszont jók, szerintem nagy bor lesz.
Voltam a Somló Hangja fesztiválon is, de még a koncertek megkezdése előtt. Kóstoltam itt-ott (pl. a badacsonyi Borbély Pince egészen kiváló sort hozott), vettem vásárfiát, ettem a helyi pogácsákat, miegyebet, nem jegyzeteltem. A fesztivál talán nem is erre való, hanem lazítani és jól érezni magunkat. Ez utóbbi megvolt és nem csupán itt, de az egész látogatásom alatt. Aki szereti az emberi léptékű borvidékeket, ahol kirándulni is lehet nem csak inni, és sokat lehet tanulni a terroir-ról, az bátron látogasson el a Somlói borvidékre.
