London, Wine Fair, 2009. ?Ahhoz, hogy elmagyarázzuk, mi az a tannat, előbb azt kell elmagyaráznunk, hogy merre is van Uruguay.? Így mondta el egy uruguayi termelő a latin amerikai bormarketinggel kapcsolatos problémákat a London Wine Fairen Kántorbandinak és Stevie Kraftnak. Nos, a tannat eredendően francia, de Uruguayban talált irtózatosan magára, tessék odafigyelni!
Kántorbandi és StevieKraft a világ egyik legfontosabb boreseményén azt a célt tűzték ki, hogy olyan borvidékeket néznek meg, melyek talán kevésbé ismertek egy átlagfogyasztó számára, viszont nagy potenciállal bírnak. Elsőként az uruguayi standhoz mentek.
Mit is tudunk Uruguayról? Őszintén! Középjól szerepelnek fociban, nekik is olyan napos, kék-fehér zászlójuk van, csak kicsit sűrűbben csíkozva. Spanyolul beszélnek. Keresztrejtvényesek esetleg benyögik megfejtésnek azt, hogy Montevideo. Meg, hogy Dél-Amerika. WSET-növendékek ehhez az információhalmazhoz még egy szót tűznének oda, hogyaszongya: tannat. Uruguay = tannat. Könnyű megtanulni, egyszerű, mint a százas szeg, de ki hallott már a tannatról? És mit tudunk az országról?
Lapos és nedves – valahogy így jellemezték a Borravaló stábjának Uruguay-t az uruguayiak, ők márpedig értenek hozzá, hiszen ott laknak. A legmagasabb pont mintegy 500 méter, amúgy a klímát leginkább az határozza meg, hogyha valami szél nekiindul az Atlanti-óceánon, akkor azt semmi sem állítja meg egészt a Mendoza-borvidékig, na de az már réges régen Argentína. Az ország neve egyébként guarani nyelven annyi tesz: ?a színes, festett madarak folyója? ? jól megaszondták, annyi szent.
?Defesoooor-Defesooooor? ? üvöltötte Stevie Kraft teljes erőből 2009 szilveszterén, és ugrált fel-alá a Blackfrairs Bridge-en Londonban. A Defensor a legmenőbb Uruguay-i focicsapat, és az üvöltözésre egy Diego Perez nevű, uruguayi illetőségű borkereskedő vette rá, aki komoly tannat-kóstolót ígért Kraftnak, már jó ideje. Nos, a Wine Fairen eljött az ideje, hogy a Borravaló behajtsa a számlát.
A tannat és Uruguay nagyjából annyira rímel egymásra, mint a malbec és Argentína. Hasonlóképpen a nagy francia Délnyugatról származó fajta, amely Latin-Amerikában talált magára istenigazából. A fajta Madiranban egyeduralkodó, minden máshol esetleg megtűrt küvé alapanyag. Európában leginkább a tannintartalom miatt ismert. Az eddig kóstolt Madiranok egytől egyig vékony testű, meggyes, ellenben veszettül tanninos borok voltak.
Uruguayban egy baszk bevándorló, bizonyos Pacsual Herruague terjesztette el. A fajtát a mai napig egyébiránt éppen ezért Herrague-nek is nevezik arra fele. Két pincészetet vizsgált be Kraft és Kántorbandi, a legfőbb célpont természetesen a tannat ilyen-olyan változata volt.
Marichal
A Marichal pincészetet kanári-szigeteki bevándorlók alapították a XX. század első felében. A borokat Juan Andrés Marichal mutatta meg. Olyan 200 000 palack/év a kibocsátás, 50 hektáron gazdálkodnak. A borokat nagyrészt a hazai piacon pattintják el, ahol a prémium kategória aljába illenek belé.
Mivel a bortörvények eléggé szabadosak, Marichalék maguknak találtak ki szabályozást. A borok hordó nélkül ?prémium?, egy év hordós érlelés után ?reserve?, 18 hónap után pedig ?grand reserve? kategóriájúak. Tannatból megvizsgáltuk mind a hármat. A fejlődés pedig szépen nyomon követhető.
A 2008-as Marichal Tannat tölgyet sose látott, földalatti betontartályban érett bor. Színre sötétrubin, illatra érett, szilvás. A sav közepes, a tannintartalom magas, de szépen érett. Ez azt jelenti, hogy a bor rengeteg tanninnal köszön be a szájba, de ettől még tökéletesen érezni az ízeket, és a tannin érett. Amiképp a gyümölcs is: szilva és feketemeggy, jó hosszú lecsengéssel. Nos, ennek az élvezetnek palackja pinceáron 6 és 8 euró között van.
A közepes ?reserve? kategória 2007-es Tannatja élénk rubin. Az illata érett meggyes-szilvás, sok tölggyel, amely azonban francia, nincs tolakodó vaníliás íz. A szájba rendkívül érett gyümölcsök sorakoznak: szilva, ringló cseresznye, és döbbenetesen erős meggyaroma. A tannin itt is érett bársonyos. A bor 13,5 százalékos alkoholtartalmú, egy fokkal nem nagyobb annál, mint amire szükség van. 15 euró.
(Érdekes volt megkóstolni a Tannat-Pinot Noir küvét. A teste és a tartást a tannat adja, az aromát, zamatot, ízt a pinot. Képzeljünk el egy különösen nagytestű pinot-t, sok tanninnal és rengeteg érett gyümölccsel!)
A csúcskategóriás Grand Reserve pinceára 40 euró. Tekintettel arra, hogy egy teljesen kézzel készült borról van szó, ez nem is tűnik annyira soknak, láttunk mi már mindenfélét jóval drágábban, kevésbé megérdemelten. A bor sötét rubinszín, egészen tintás. Az aromák nagyon intenzívek, elsősorban szilva, de van itt feketemeggy is, meg egy rakat aszalt bogyó, és rum. Az ízében ugyan ezt kapjuk, nagyon gazdagon, minimális mennyiségű, jól integrált vanília társaságában (Kraft egészt meglepődött, hogy a tölgyet ilyen finoman, önfegyelemmel is lehet használni). A tannin ismét óriási, de nagyon érett, a sav pedig frissé, gyümölcsössé teszi a bort.
Juanico – Familia Deicas
A Juanico pincét az 1830-as években alapították, ma a Deicas család három generációja irányítja. Évente 5 millió liter bort készítenek, amelynek a fele kerül saját prémium palackokba. A kínálat meglehetősen bonyolult, a kétdolláros belépőbortól a szuper-prémiumon át a portói stílig van minden.
Az alap tannatokat általában házasítják, shirazzal, vagy merlottal. Ez utóbbi nagyon népszerű keverék Uruguayban. Az ilyen borok lényege az, hogy a tartást a tannat, a gazdaságot, a húst a házasított fajta adja. Amint azt megtudtuk, a legnagyobb probléma a tannattal az, hogy el kell magyarázni, hogy nem helyről, hanem fajtáról van szó. Értelemszerűen, ha egy sorban szerepel a shirazzal, még a legelvetemültebb brit fogyasztó is tudni fogja, hogy fajtáról van szó. Tisztességgel összepakolt borok ezek, a gyümölcsösségre hajtanak kizárólag, fát sohasem láttak, de érettek, minek is az. Elfedni nincs mit, ilyen gyümölcsösséghez meg mit adhatnának hozzá?
A Rable-szót tessék megjegyezni, spanyolul tölgyet jelent. Juanicóék Don Pascual szériájának tölgyes 2007-es tannatját sikerült megkóstolni. A borászok szerint az amerikai tölgy a maga kókuszos édességével jobban passzol a kemény, olykor szikár tannathoz, mint a visszafogottabb európai. A boron a kókuszosság mellett égetett cukrot, és sok dohányt, meg aszalt szilvát lehet érezni. A tannin még mindig hatalmas, de nagyon érett, szépen csiszolt. A sav is kellőképpen magas, a tisztelt fogyasztó egy tökfriss bort tart a szájában. Az íz elsősorban meggyes-cseresznyés, meg egy kicsit szilvás, jó hosszan kitartva.
A Preludio küvé 40 százaléka tannat, ezen kívül van benne Cabernet Sauvignon és Franc, Merlot, Petit Verdot és Marsellane. Két év hordó után egy évig még palackban érlelik, mint valami komolyabb Rioját. A bort nem minden évben készítik el, csak amikor a termés is engedi.
A szín sötét gránát. Az illat nagyon koncentrált, főleg szilva, meg valami izgalmas sült-száraított édes paradicsom, és eukaliptusz. A sav közepes, a tannin még mindig erős, de egyrészt érett, másrészt a hordó sokat csiszolt rajta. A textúra határozottan bársonyos. Az íz szárított pirosbogyós gyümölcsre emlékeztet, meg meggyre és aszalt, meg friss szilvára. Igen komplex bor nagyon hosszú lecsengéssel. Jó, az ember simán benézné valami szupertoszkánnak, de ez most Uruguay, és a fajta neve tannat.
Óriási meglepetés – 95 ponttal
A csúcsbor a Familia Deicas 1er Cru d?Exception 2005. Az ezredforduló óta készítik, szigorúan kézzel. A törkölykalapot csak a tulaj rögbijátékos unokája macerálhatja, naponta háromszor. Nos, palackja a pincéből egyenest annyi, mint 50 dollár. Akkora üvegben jön, hogy azzal már gyúrni lehetne. Vagy agyoncsapni valakit. De egyrészt az uruguay-i népek mind nagyon nyugodtak, másrészt ezek csak külsőségek.
A bor ellenben a nap borává nemesült Kraft és Kántorbandi számára, erős mezőnyben. A szín feketés rubinszín. Az illat égett fa. Nagyon mély meggyesség, szárított ? de nem édes ? meggy. Emellett dohány, és egy kis eukaliptusz is érezhető az orrban. A tannin hatalmas, óriási, de ismét tökéletesen érett. A fa szépen beépült az ízbe, nem lóg ki, meggy, cseresznye és nagyon frankó meleg aszalt szilva az íz, veszedelmesen hosszan. Az annyi, mint 95 pont (de Kraft rossz zsaru, és szigorú, mint a veszedelem).
Kóstoltunk még egy Licor de Tannatot, amely portói technológiával készült. Nos, az előző bort nem tudta megfejelni, de nagyon érdekes volt. Képzeljünk el egy egyszerű ruby portot (vegyünk egy négyzetet) és adjunk hozzá egy jó adag eukalipusz aromát-ízt, vagy keverjünk bele három csomag After Eightet. Nos olyan.
Van tehát ez a nyugis kis dél-amerikai ország, alapvetően európai értékekkel, és 9000 hektár szőlővel. Az átlag birtokméret egészséges 80-100 hektár. És van egy fajtájuk, amely tényleg náluk ért a csúcsra. Az uruguayiak a grillezett marhahúsukhoz a rögbi/foci után évi átlag 30 liter bort tolnak le fejenként, a termelés tizede megy csak exportra. Meggyőző ország, meggyőző fajtával, meggyőző borokkal. Kevesebbért is ajnároztak már borügyben sokakat. Az uruguayiak meg tényleg megérdemlik.
A borravaló.hu londoni tudósítását a Triptipp.hu tette lehetővé. (Amiért nagyon hálásak vagyunk.)
