Nem akarok hozsannázni, de Rado megint elég jól ráérzett, hogy mi kell a fogyasztónak: egy jó kiállású palack, benne egy komoly, gyümölcsös bor és egy baráti árcímke.
Nekem már a Török Csabás design is nagyon tetszett, valahogy a 30-as 40-es évek olasz plakátjainak hangulatát érzem rajta, ez a lila – a Pósta Borház arculatát követve – pedig szinte leugrik a polcról szokatlansága miatt. A pohárban közép bíborszínű anyag, nincs „lesötétítve” túlságosan. Illatában áradnak a fekete bogyós gyümölcsök, áfonya és szilva, mellette kávékrém („drágaboros” hangulatú hordóhatás).
Ezeket a jegyeket nem ebben az árkategóriában szoktuk meg. Kutatom a tizenötös alkohol nyomait az illatban, de nincsenek meg – se konyak, se körömlakk. A kortyban azért szépen befűt, de a test is nagyobb a közepesnél és jó savak támogatják. Tanninja finom, érett. Karakterében ugyanaz a gyümölcsösség, ami az illatot is jellemezte, erre épít és nem válik nehézkessé. Talán megkockáztatom, hogy maradt benne két-három gramm cukor is. Lehet, hogy tévedek, vállalom. Ha lehet olyat mondani, hogy egy árkategóriával saját maga felett teljesít, akkor igen jó vétel, ha elárulom, hogy 1990 Ft, akkor négy és fél csillag.
