Állati kellemetlen szituáció alakult ki a bor fellegvárában, Bordeaux-ban, ahol egy rutin leltár során kiderült, hogy egy közért 170 (!) tonna cukrot értékesített mindössze két év leforgása alatt. Vagy nagyon édesszájúak a környék lakói, vagy?
170 tonna cukor két év alatt, az naponta uszkve 230 kiló cukor. Azért az elég masszív. Persze nem kell, hogy gyanút fogjunk, az ember alapvetően édesszájú, a francia kávé meg amúgy is borzalmas, fel kell hát tupírozni valamivel, hogy fogyasztható legyen. És ne feledkezzünk meg a lekvárról, ahhoz aztán kell cukor. De. És mindig itt a bizonyos de.
A gond az, hogy a rutin leltár során kiderült, hogy bizony pincészetek vették a sok cukrot. A közért tulajdonosa azzal védekezett, hogy azt mondták neki, lekvárra lesz. Igen, mondták erre a kedves francia bürokraták, lehet, hogy így van, de sajnos erről akkor is pontos adatbázist kellett volna vezetnie. Majd átnyújtottak egy kellemes, 5000 eurós csekket.
Miért is baj ez? Ugyan az EU szabályzata szerint a chaptalizálás (cukor hozzáadása a musthoz vagy forrásban lévő alapanyaghoz) engedélyezett bizonyos országok bizonyos területein, ahogy engedélyezett a savpótlás is máshol, ez attól függ éppen hol, milyen besorolású területen (A, B, C ill. 1, 2, 3) vagyunk éppen. A cukor hozzáadásának több módja van, nyilván legjobb a bor szempontjából a must sűrítmény, mely teljesen fajtaazonos is lehet, de tolhat bele a pince répacukrot is, ha akar. A lényeg leegyszerűsítve pont nem az, hogy magasabb legyen a cukortartalom a végén, hanem az, hogy rosszabb, hidegebb évjáratokban az eleve alacsonyabb cukorfokú must szépen kiforrjon, és elégséges alkoholtartalmú bor legyen belőle. Vagyis évjárat kiegyenlítő módszer ez, ahogy a savpótlás is olyan forró vidéken, ahol kiégnek a savak a szőlőből. Illetve, az is lehet, hogy éppen azt szeretné valaki, hogy maradjon némi cukor a borban, azaz eleve olyan magas legyen a must cukortartalma, hogy a cukor lebontása, az erjedés egy idő után az elért magas alkoholfok miatt megálljon ? elpusztuljanak az élesztőgombák. A francia AOC-t ellenőrző szervezet éppen ezért elkezdte górcső alá venni a vidéken ?természetes? édes bort előállító pincéket.
Ráadásul adócsalás esete is fennforog: a borászatoknak ugyanis be kell számolniuk arról, hogy mennyi cukor ment a mustba, és adót fizetnek a mennyiség után. 2007 pont egy hűvösebb, esősebb évjárat volt Bordeauxban, az eladott cukormennyiség éppen ebben az évben ugrott meg. A Master of Wine, és tudományos szakíró Benjamin Lewin szerint a francia borok uszkve 17-33%-a cukorpótlással készül, az évjárat időjárási viszonyaitól függően.