Buja bor, negédességgel, mézzel és virágokkal, citrusokkal és barackmagos kesernyével. Jó, hogy egyre többet látni cirfandlit a polcokon.
Szeretem a Cirfandlit. Először tán édes verzióban találkoztam vele, nem is akármilyennel, ha jól idézem fel, vagy Lisicáéké volt, vagy a Hárs családi pincészet bioboráról volt szó, mely több érmet is beszedett, nem is érdemtelenül, többen a fejüket tették rá, hogy egy komolyabb aszú, amit isznak. Másik véglet: Szabó Zoli hosszúhetényi pincéiből pár címkézetlen palack, jól behűtve a nyáron úgy lecsúszott, hogy észre sem vettük – csak annyira, hogy néha cuppogjunk egy jót utána.
A fajta sokat adhat még, kell is vele kísérletezni, örülök, hogy Pécsett ennyien elkezdtek foglalkozni vele, és tényleg van választék. A cirfandli különben kétpólusú bor, sok benne az egymással ellentétes, de hát azok vonzzák egymást ugyebár.
Ez a bor is ilyen: illatában negédesség, és virágok, mégpedig fehér szirmú édes virágok, jázmin, akác. Enyhén citrusos és savanyú cukros jegyek. Aztán édesfűszerek.
Ízben azonnal érződik 2009 melege, koncentrált, teljesen édesnek ható ízt kapunk, mézességgel. Sav is van bőven, de ez nem intenzív citrusosságban jelentkezik, csak kiegészítő. Aztán egy jópofa, nem robusztus kesernye jelentkezik, barackmagos, édes-mandulás íz, amely játszik a savakkal.
Van ebben a borban valami buja, bizonyos dolgokban halványan hasonlít egy jó szürkebarátra, másokban egy hárslevelűre, közben teljesen egyedi karakter. Szép 4 csillag, főleg így 1000 Ft alatt, ahogy én vettem.
