Tavaly megfordult az a trend, amely évek óta tartott a minőségi borok piacán: esni kezdtek az árak. A Liv-ex borindexeiből azonban kiderül, hogy nem tett rossz lóra az, aki hosszabb távon gondolt a borra, mint befektetésre.
Többször beszámoltunk már róla, hogy borba fektetni jó. Az optimizmus határtalan volt, éveken át ment a Liv-ex indexeiben súlyozott borok értéke egyre magasabbra. Ahogy a válság elérte a pénztárcákat, úgy torpant meg ez a folyamat is, bár némi fáziskéséssel. Mostanra azonban egyértelműen elkezdte kifejteni hatását a borok árában, ill. kereskedelmében is.
2011-ben visszaesés volt a befektetési borok piacán, adta közre a Liv-ex Fine Wine Exchange. A borbörze 100-as indexe, a Fine Wine 100-as index igen jól teljesített az évek alatt, sokszor meghaladva az S&P 500-as, ill. más tőzsdemutatók növekedését. A fő mutató nyilvánvalóan a 100-as index, ezt használja a boripar irányadó indexnek: mindenki, aki részt vesz bor adásvételben, tehát az aukciós házaktól a kereskedőkön át a HoReCa szektorig figyeli ennek az indexnek a mozgását. A 100 legkeresettebb bort követi, melyeknek erős a másodpiaca is (a pincészetek értékesítését követő adásvétele). Minden hónapban újraszámolják. Bordeaux túlsúly van, de vannak benne Rhone-völgyi, burgundi, olasz borok és Champagne-ok is. 2011-ben azonban korrekció volt itt is, pedig júliusban még mindenkori csúcsot lehetett látni.
A Fine Wine 100-as csak decemberben közel 4 százalékot esett, hat havi folyamatos lejtő után. Így fejezte be az évet 286.33 pontot, ami 14,85-os csökkenés.
Egy másik mutató, a Fine Wine 50-es, amely kimondottan a bordeaux-i premier cruk új évjáratait figyeli (egészen pontosan az utóbbi 10-et), hasonló (5%-os) mélyrepülést hajtott végre december végén, karácsony és újév között. Ez 2000 óta a negyedik legnagyobb esése az indexnek, mely végül közel 17%-os mínuszban fejezte be az évet.
A kimondottan befektetési kategóriájú borokat követő mutató, a Fine Wine Investables, mely azon chateau-kat követi, melyek borai leginkább szoktak részei lenni a borbefektetési portfolióknak, ill. leginkább fordulnak meg nagy aukciós házak árverésein (tehát a krémek krémje), 2011-ben összesen 9,97 százalékot esett (decemberben 3%-ot.)
Ha valaki azt gondolná, hogy itt is olyan leértékelődés következhet be, mint sok más tőzsdei vagy árutőzsdei termékben, akkor egyelőre úgy tűnik, téved. Elég hozzá megnézni a legszélesebb indexet, a Fine Wine 500-ast, melynél ugyan csökkent az értéknövekedés üteme, azonban még így is nőni tudott. Az átfogó mutató ugyan decemberben szintén vesztett értékéből 1,4%-ot, év per év alapon azonban 4,5%-ot emelkedett, és az év végi rossz hangulat nem tudta teljesen lerontani.
Ha ez nem elég meggyőző, érdemes kicsit hosszabb távon szemlélni a dolgot, mondjuk úgy öt év távlatában. Azonnal kiderül, hogy a 2011-es nagy zakó ellenére még mindig 80-104%-os emelkedést látunk a Liv-ex összes indexében, ami azért nem olyan rossz eredmény.
Az egész dologban csak két dolog aggaszt. Az egyik az, hogy nem tudom elképzelni, hogy egy ilyen befektetési portfolio nem tűnne el a befektető torkában – legalábbis, magamból kiindulva. A másik pedig a neves matematikus és közgazdász, John Maynard Keynes szállóigévé vált mondása a hosszútávú befektetésekről, mely szerint hosszútávon mind meghalunk…
