Két emblematikus syrah, két eltérő karakter és terroir. Ezek már nem saját utolsó palackjaim voltak – azoknak már korábban a nyakára hágtam – hanem gyűjtőtől, gyűjtői áron utólag vásárolt darabok. High hopes, ahogy a Pink Floyd mondaná.
A Bock-féle 2003-ast (ami ha jól tudom a szűztermés) 2006-ban és 2008-ban kóstoltam utoljára: az első találkozásunk mély nyomokat hagyott, ikonként kezeltem emlékeim között. Erre mondják, hogy maradandó borélmény, vagy azt, hogy fény az éjszakai kifutópályán. Koncentrált, rusztikus, intenzív borra emlékszem, fekete színű olajra, ami mégsem volt nehézkes, vagy sekélyesen újvilágias. Más világot éltünk akkoriban, a boros közönség ízlése is más volt.
Aztán érdekes módon a későbbi évjáratok egyre jobbak lettek, a nehezebb, csapadékosabb évek sem nyomták rá bélyegüket a fejlődésre: a 2005-ös és a 2008-as is meglepően jó kritikákat kapott, nem csak tőlem. Amikor 2011-ben olvastam a kritikákat (itt és itt) róla, felkaptam a fejem és elhatároztam, ha elém veti a sors, vásárolok belőle.
A Weninger más tészta, a biodinamikus átállás óta szellőztetés-igényes, néha megosztó tételekbe futottam bele, amelyek viszont órák múlva, vagy másnapra gyönyörűen megnyíltak. Nekem tetszenek ezek a borok is, bár a 2001-2003-2005-ös évjáratokról maradtak fent csak jegyzeteim, azok is jó pár évvel ez előttről, valahogy elkerültük egymást. A 2005-ös különösen bizarr illatokkal indított anno, nem is idézném. A 2003-as viszont 2007-ben még stabilan állt, akkor kóstoltam utoljára.
A borok két órát pihentek a dekantálóban kóstolás előtt, saját dugó alatt, pincehőmérsékleten voltak egy estét a másnapi visszakóstolásig.
Persze nem indulhatunk előzenekar nélkül, egy korábban kiválóan teljesítő és jó árú franciát szereztem be, nevesint ez volt a
Paul Jaboulet – La Petite Jaboulet 2008
Ez a bor is meghálálja a szellőztetést, a ?csak? kellemes indítás után egy órával az illat már kifejezetten komplex volt a maga teljességében: a fő jegyek a feketebors, a friss cseresznye és egy fémes, sprotnira vagy szardíniára emlékeztető tercier jegy. Ehhez csatlakozott még enyhe eukaliptusz, fenyőgyanta is. A kortyban kevés tannin, lendületes savak, közepes test fogad: roppanós, rágcsálni való gyümölcsök hada, majd akácméz (!) és kamilla. Fanyar, izgalmas, hűvös francia, ennyiért igazán jó vétel.
Aztán jött a feketeleves?
Weninger Soproni Syrah 2003
Érett-palackérett illat, intenzív animalitással, földes és ázott gallyas jegyekkel, bőrrel, szarvasgombával. Teste közepesnél nagyobb, savai még élnek és tartják. Tanninja szinte teljesen eltűnt (szebben mondva annyira integrálódott, hogy nem is érezni). Kissé dzsemesedik-krémesedik. Fekete teára, szilvára emlékeztet, a kortyban is az animalitás viszi a prímet. A lecsengésben a palackérési jegyek játszanak.
Bock Villányi Syrah 2003
Elsőre visszafogott illat, a szippantás szerint fiatalabb a koránál. Fekete gyümölcsök, menta, pörkölt kávé, vajkrém és toast. Szájban meleg karakterű, besimult de jó minőségű tanninnal, kissé már eltűnőben lévő, puha savakkal. Sok fekete bogyós gyümölcs mellett földes és szilvás jegyek vezetik, nem dzsemesedik. Teste, koncentrációja közepesnél nagyobb, de nem tarol le. Enyhe alkoholtöbblet és enyhe savhiány már felróható lenne, de minek. A finis már csipke(dzsembe) fut ki.
A Weningerben inkább a sav élt, a Bockban pedig a tannin. Előbbit valamilyen szilvás vadhúshoz, a villányit marha hátszínhez tudnám elképzelni.
A Jaboulet olyan lendületes, hogy lazán odatenném az asztalra akár halászlé mellé is.
Másnap fiam szilvás babaeledelének illata a maradék Bockhoz volt nagyon hasonlatos, mellette egzotikus fűszerek, édes-dzsemes-dzsúzos aromák is előjöttek. A Weninger sajnos rosszabb állapotban volt, szilvalekvár, lószőr és sok földesség maradt a tegnapi izgalmak helyén.
Bár túlzás, mégis Berzsenyi Dániel jelen kontextusban keserédes sorai jutnak eszembe:
Hervad már ligetünk, s díszei hullanak,
Tarlott bokrai közt sárga levél zörög.
Nincs rózsás labyrinth, s balzsamos illatok
Közt nem lengedez a Zephyr.
Keserű, mert évtizedes potenciál nincs, de édes, mert szépen idősödő, kerek borok, amiket öröm és élmény volt felbontani.
