A London Wine Fairen minden évben van Top 100. Tavaly például a világ száz legjobb rozéját vadászták össze a bordzsedik. Idén ? mivel változnak az idők és a drogokhoz való hozzáállás, a biodinamikában meg az organikusok közepette kezdtek kutakodni. Nem aggódni, lesz mindjárt fogalomismertetés, addig meg tessék szépen kibírni!
A zsűri
Nem aprózták el a válogatót: az öttagú zsűriből három Master of Wine (MW) volt, a maradék kettő meg csak szimplán szakértője a témának, ezzel foglalkozik, amióta csak ki tudta ejteni a száján azt, hogy malolaktikus fermentáció. Volt a zsűriben újságíró, technológiai szakember, talán még robbantási specialista is, íme a névsor: Max Allen (ausztrál borújságíró, szakterülete a biobor), Beverly Blanning MW (a Wall Street Journal borírója) Sally Easton MW (nemzetközi borbíráló, a bordzsedi rend főhadiszállásán, a WSET Londonban tanít) Rosemary George MW (nagyon sok könyvet írt borról, és az angolszász borírók körének elnöke volt ? az szintén súlyosan elit banda), Jamie Goode (bortudós – így egyszerűen.).
Ők öten hozták tehát össze a százas listát, amit aztán szabadkóstolón tettek közzé. A szabadkóstoló az afféle lelki próba, amikor az ember egyedül vág neki, nincs itt kérem semmi, csak a kóstoló meg a bor, senki sem dumál bele az ízekbe, senki sem akar meggyőzni arról, hogy de az igenis passiógyümölcs íz, amikor én úgyis licsit érzek. Ki vannak pakolva a borok asztalokra, elrendezve árak szerint és hajrá, lehet kóstolni. A rendezési elv az volt, hogy megmutatták a 10 font alattiakat az Ó- és az Újvilágból, és éppígy tették a 10 és 25 font közöttiekkel is. Vagyis volt négy csoportnyi bor.
Kraft és Kántor fejest ugrottak a válogatásba, egy délutánjuk volt, nem értek rá lacafacázni. A cél az volt, hogy kiválasszanak 20 bort az óvilágból, és huszat az újvilágból. Ezt sikerült jó tempóban végigkóstolni a zárás előtt – amiben nagyban segítségükre volt a szervezők ár szerinti csoportosítása. Na de mitől bio a bio? És ki dinamizál?
Vegyszermentesség vagy sámánság?
A magyarban kicsit nehézkes a bio meg a bio elkülönítése. Amíg az angol terminológiában az általunk vegyszermentes termelésnek ismert biót úgy mondják ORGANIC. Egyszerű szabályrendszer: nem szabad vegyi anyagokat használni a termelés során, minden legyen szerves és természetes, ha tetvek vannak, azokra meg ráuszítjuk a fülbemászót (permetezni ér, de csak bizonyos, kíméletes, természetes szerekkel). Ez tehát az organic ? egyszerűen tiszta bort /élelmiszert jelent.
A biodinamika ennél azért bonyolultabb. Egy Rudolf Steiner nevű osztrák úriember dolgozta ki a rendszert, még az elmúlt század húszas éveiben. Na persze nem csak szőlőre, hanem komplett farmokra, de valahogy a szőlő-bortermelés az valahogy jobban szem előtt van mint a zabtermelés és feldolgozás. A rendszer lényege annyi, hogy a minden tiszta organikus szabályrendszert még megfejeli egy holisztikus feltéttel. Vagyis, hogy a dolgoknak lelke van, és erre ilyen-olyan praktikákkal lehet hatni. Nagyjából a fele sámánizmus, a másik fele meg egy nagyon szigorú biokertészkedés, nagyjából ennyi. A dolog csúcsa a Demeter mozgalom, ez Steiner legkeményebb követőit tömöríti, világszerte olyan 3000 gazdaság van, ahol a növényvédelemhez csörgőt meg dobot használnak. A borászatban a francia Nicolas Joly a biodinamika fő-atyaúristene, aki a Loire mentén rendelkezik egy saját kis al-borvidékkel.
Tehát, aki felsikít, ha nem természetes anyagokkal permetezik a szőlőt, az az organikus, aki meg megfelelő holdállásnál tehéntrágyát töm egy marhaszarvba, és elássa a karók mellé, na az a biodinamikus.
Íme Európa 20 legjobb bio(dinamikus) bora, a brit zsűri szerint (a kóstolón megpróbáltunk saját sorrendet kialakítani, ez nem versenysorrend, csak a borok tematikus sora).
Sepp Moser: Grüner Veltliner ?Schnabel? 2006
A kremstahli fiatal mesternek igen izgalmas borai vannak ? Stevie Kraft legutóbb Amszterdamban kóstolta a teljes sort. Ez a GV citromsárga, zöldes reflexekkel, illatra citrusos, almás és ásványos ? hiába na, őskőzet a Duna feletti hegyeken. Közepesen telt bor amúgy, jókora adag savval, és mindenféle gyümölccsel, Kántorbandi például őszibarackot érzett benne. Elegáns, de nem hivalkodó.
Nikolaihof Smaragd Riesling Wachau, Vom Stein 2002
A wachaui hármas minősítési rendszer szerint („Vinea Wachau Nobilis Districtus,”) ez a legmenőbb száraz riesling. Az ottani skálán az felsőfokú bor egy gyík, legalábbis a jele szerint. A grádics: Árvalányhaj (Steinfeder 10% alk.), Solymászat (Federspel 11% alk.), és Smaragd 12,5% alk. minimummal kell, hogy bírjon. Ezt szüretet követő május elseje előtt nem lehet forgalomba hozni. Jelen példányunk halvány aranyszínű, illata trópusias, kajszis, nagyon gazdag. A test ellenben csontszáraz, és szikár, kis körte, kis ásványosság, az is marad a végére.
Roches Neuves, Saumur Blanc L?insolte, Saumur 2006
Erre mondtuk először azt, hogy hoppá. A Loire völgyéből szalajtották a bort, tiszta Sauvignon Blanc. Színre közepes citromsárga. Az illata kicsit füves és keserűbarackos, de nem robbant, mint valami újvilági bor, csak ott van, és egyértelművé teszi az erőviszonyokat. Ízében ugyan ezt a barackos kesernyésséget viszi tovább, nagyon tiszta, Loire-os fogzománcrepesztő savval.
Bois de Pied Redon, Chateauneuf du Pape, Ogier, 2006
Egy fehér Chateauneuf du Pape, na az már ritkaság. Márpedig ilyen bort készítettek azokon a buci kavicsokon a Rhone egykori medrégen. Egy nagy rakás autochton fajta küvéje, amelyből talán a Grenache Blanc az egyedüli ismerős. Közepes citromszíne van. Viárgos és gyümölcsös intenzív illattal nyit. Ízre kerek, jó magas alkohollal, ez egy kics extra édességet ad az összképhez. Főleg a fehér virágok dominálnak az ízben is, meg némi gyümölcs, fehérhúsú. Nagyon szép bor, ahhoz képest, hogy pápai, egyáltalán nem fölényeskedik.
Denis Jandeau, Secret Mineral, Puilly Fuissé 2006
A Rhone után irány Burgundia, annak is a Macon felöli ficakja. Chardonnay ez kérem, a legelegáncsosabb fajtából. Burgundia egyébként az organikus francia borászat egyik bölcsője, ott mindenki a terroirra gyúr ugyanis, azt pedig csak vegyszermentesen lehet megcsillantani szépen. Illatra a bor intenzív pörkölt magvas, és jó leves-szottyos körtét mutat. Van egy minimális maradék cikor, ettől kerek a történet, plusz a burgundi hűvös klíma mián a savaktól. Alma, körte és mineralitás érezhető a szájban. Kerek és hosszú bor, kellemes ásványossággal, olyan igazi burgundi, na.
Domaine de la Boissoneuse, Chablis 2006
Maradunk a környéken, csak egy pár száz kilométert kell megtenni, hogy az ember Macon közeléből Chablisba érjen. Továbbra is Chardonnay a delikvens. Amely zöldes reflexekkel bíró citromsárga, a színét tekintve. Az illata meszes-ásványos, zárt, kis petrolossággal Kántorbandi szerint. Közepes test, pengeéles savval, alma-körte-citrom íz, és a végén egy rakat mészvázú. Hosszan tartó elegáns, intenzív, ásványos bor.
Jean Marc Brocard, Chablis 2005
Érdekes módon még egy Chablis került a merítésbe, úgyhogy rögvest meg tudtuk nézni, zöldebb-e a szomszéd kecskeszarvba tömött, dinamizált bivalytrágyája. Sötét koncentrált citromszínű a bor. Intenzív pörkölt magvas illatokkal nyit be, aztán ehhez csatlakozik a meszes ásványosság. Testes nem az a hagyományos penge-Chablis. Sav itt is van rendesen, nagyon koncentrált az íz: grapefruit, citrus és meszes ásványosság. Nagyon komplex bor, sok réteggel. Ugyanakkor a nagy test ellenére elegáns Chablisnak tekinthetjük. Az egyik kedvencünk.
Chateu des Jacques, Louis Jadot, Moulin á Vent 2006
Ezzel áttértünk a vörösborokra. Azt tudni kell, hogy Burgundia egyik legnagyobb Negocianja, vagyis borkereskedője, aki ugyanakkor komoly területeket is birtokol, az a Louis Jadot névre hallgató ház. Stevie Kraft egy felejthetetlen délelőttöt töltött a pincéjükben, Beaunne-ban, amelyet majd szeretne még megismételni, ha a sors kegyes hozzá. Jadot-ék nem érték be Burgonnyal, és átrándultak a Beaujolais vidékre, ahol vettek egy kisebb kastélyt. Mivel beaujolais, nem lehet kérdés, hogy borunk gamay szőlőből készült. Bíborba hajló rubinszínnel indít. Az orrba borsos, füstös, fűszeres illatok mutatkoznak elsőként, aztán jön a málna meg az eper. Íze intenzív, közepes tanninnal, és egy kicsit erősebb savval, gyümölcsökkel: szamócával, cserkóval. A bor kerek és intenzív, nem lomha, gamay létére még mindig szépen tartja magát.
Chateau des Estubiers, Chapoutier, Coteux de Tricastin 2005
Vissza a Rhone-völgybe, annak is a déli vidékére, egy syrah-grenache küvével, amiben ? déli lévén ? az utóbbi fajta adja a többséget. Fekete magja van, bíbor szélekkel. Az illata málna, levendula és illatos parfümös, nagyon intenzív. Levendula, ibolya és mindenféle lila virágok vannak az ízben. A sav és a tannin magas, brutálisan, na de egy alig három éves borról van szó, a Cotes du Rhone esetében ez még pedofília, annak is valami bestiális ága.
Domaine Pierre Andre, Chateauneuf du Pape, 2001
Csak visszalátogatunk az egykori pápai birtokra is. A szín barnába hajló gránit, illatra oxidált, szárított paradicsomos, vegetális, sós. Az ízben koncentrált, szárított áfonyás, magas tannin közepette. Az illat nagyon fura, de az íz kárpótolja az embert. Valahogy ez a zöldséges illatfelhő, ez a gaspacciora hajazó illat nem illik a Chateauneufhöz. Lehet, hogy valami vadélesztő tréfálta meg a gazdát, mindenesetre első szippantásra a bor inkább valami piemonti vegetális-animális tanninágyúnak tűnik.
Domaine Gauby, Cotes de Rousillon, Vieilles Vignes 2002
Öreg tőkék bora délről, villázs besorolású területről. Nagy kazal helyi, kimondhatatlan nevű fajtából összerakva. Íme a bizonyíték, hogy a déli nagy bortengerben is lehet terrior-borászatot folytatni. Fekete mag, rubin széllel a szín. Az illatában rumosmeggy, és már itt orrba csapja az embert a magas alkohol ? amely később kiderül, hogy 15%. A szájban hatalmas rumosmeggy-bomba robban, meg mindenféle intenzív édes fűszerek. Nagyon tanninos, a sav is megvan még, köszöni szépen. Nagyon nagy, nagyon testes, nagyon szép bor.
Chateau Fonroque, St Emilion, Grand Cru classé 2004
A sor egyetlen bordeaux-i bora. Azonban ez nem küvé, hanem tiszta merlot, ahogy azt St Emilion környékén (és csak ott) készítik. Színe tök fekete, némi rubin reflexszel. Intenzív feketebogyós gyümölcsillat, fekete meggy, fekete csoki van még benne. Ízére is ugyan ez az összeállítás jellemző: szeder, meg fekete csoki. Brutális tanninja van még, széjjelszedi az ínyt, a nyelvet, de hát ennek a bornak még bőven van ideje érni.
COS Pithos, Cerasuol di Vittoria DOCG Szicília 2006
Bordeaux után Szicíliába suttyanunk. Ide is a görögök vitték a szőlőt, ahogy oda is, tehát a suttyanás indokolt. A bor nagyrészt Nero d?Avola nevű szőlőből készült. Közép rubin, hússzínű éllel. Nyílt, szilvás, meggyes lekváros illattal indít, olyan jó kis tűzforró nap miatti lekvárda az egész. Aztán jön az olaszos animalitás. Ízében Kántorbandi gránátalmát vélt felfedezni. A tannin közepes, a sav viszont magas, a napmeleg ellenére. Igen meleg, szép nagy bor, egy szövetkezettől.
Antica Enoteca, Nero di Troia, Puglia 2005
Maradunk még egy kicsit Dél-Itáliában. A bor színe teljesen fekete (amiként a neve is az, hogy trójai fekete). Orrfacsaróan animális, egy egész ménes van a pohárban, lovak, akik nem tudták visszatartani. Emellett viszont mindenféle virágok vannak még az illatban. ?Gyöngyvirág a lószar közt? ? ez volt Kántorbandi véleménye. Ízre szedres, animális, mindenféle egyéb fekete erdei gyümölccsel. A fanyarságra még rátesz egy lapáttal az óriási tannin. Jó bor, de kellene neki egy 10 év, még mielőtt nekiállunk szakmányban vedelni.
Fontoldi, Chianti Classico, Toszkána 2005
Megyünk északabbra a csizmán, megérkeztünk Toszkánába. A Chianti Classico területeken már engedélyezett, hogy tiszta sangioveséből készítsék a Chiantit, Fontoldiék sem kevertek bele mást a lébe. Rubinszínű, sötét maggal. Illatra vörösbogyós gyümölcsöket, és ánizst mutat, de van ott egy csomó zöldfűszer is. Cseresznyés az íze, és egyéb veres bogyók rejteznek benne, közepes tannin és sav mellett. Hosszú és intenzív bor, de nem agresszív, jól kiegyensúlyozott.
Fonseca Terra Prima Organic Reserve Port, Portó
A végére egy erősített bor maradt Portugáliából. Mivel ez egy reserve port, legalább három ávet töltött a hordóban. A palackért külön dicséret, gyönyörű, rusztikus, nem olcsó megoldás. A bor színe rubinvörös. Illatra ribizlit és körtét mutat, kis oxidáltság közepette. Ízében szottyos körte, alacsony, oxidálódott tannin, a végére pedig nagyon szép zölddiólekváros íz kerül. Ezzel fejezi be, nagyon hosszú az utóíze. Kifejezetten meleg, hosszantartó bor, amely egyáltalán nem geil.
