Lehet, hogy sokan ódzkodnak a félédes boroktól, ez esetben jó nekem, több marad. Főleg az ilyenekből, mint ez a furmint. Élmény, kiemelt árérték arány.
Egyre ritkábban lelni félédes furmintot manapság, a hirtelen szárba szökött sznobéria egyik folyománya, hogy kerülik a félédes bort a fogyasztók, mert az nem száraz (persze, hisz félédes), de ami ennél lényegesebb, nem trendi. Hát nagy tévedés. Egy ilyen természetes félédes bort bármikor szívesen elcsócsálok, önmagában de ? tessék megkapaszkodni ? akár előétel salátához is.
Egy a félédes furmint egy komolyan napos évjáratból született, a pince szerint, hogy „lekerüljön minek le kell kerülnie”. A 13 százalékos alkoholhoz 31,5 g/l maradék cukor párosul, az uszkve 6 gramm savval együtt ez buja és jellegzetesen zamatos furmintot ad, amit már az illatán érezni. Körte és barackbefőtt, szegfűszeg és egy kis vanília, egy kis fanyarsággal. Szájban inkább lédús fehérhúsú gyümölcsök, a savszerkezetnek hála pedig egyáltalán nem gejl a dolog, sőt az érezhető ásványosságnak és az illatban fellelhető, ízben birses és citrusos jegyeket felvonultató fanyarságnak köszönhetően úgy simult a lazacos rukkolához, hogy kevés is lett egy palack. Pedig a bejgli mellé is jól állna… Nálam az ilyesmi 2100 forintos listaáron 4 csillag.
