Ábrahámék szépen teszik a dolgukat Erdőbényén, megvan a saját közönségük, rajongótáboruk van ? ennél azonban többre képesek.
Tesznek is azért, hogy többen megismerjék őket, új arculatot terveztek (erről hamarosan külön írok), a borok szépülnek.
Fehér-vörös, áll a címkén. Mivel furmint az alap, nem arra kell gondolni, amire sokan gondolnának, hogy kékszőlőből, fehérbor eljárással készült. A címkén lévő róka egyrészt egy kis fricska e borok felé, vicces utalás a fuchsliknak, fehér kadarkáknak. Másrészt, az ezüstróka arra utal, ahogy a bor neve is, hogy ez egy vörös eljárással készült fehér. Azaz, héjon volt erjesztve, macerálva.
Az eredmény: illat és zamatintenzitás, koncentráció, érdekes riposzt a mostanában oly divatos reduktív furmintokra. Ábrahámékra jellemző rusztikusság, ami olyan jól áll ezeknek a boroknak ? nem követi a fajélesztős divatot, egyedi és eredeti próbál lenni. Szénsavasság érezhető a nyelven és szemet lehunyva meglepetés: ez bizony akár egy vörösbor is lehetne ? zamatában vannak erre emlékeztető jegyek. Sok gyümölcs, mineralitás és fűszer, ebben a sorrendben. Érett narancs, déligyümölcsök, körte, alma, friss cseresznyés-málnás árnyalatok, narancshéj, a savak ropognak, némi maradék cukor is van benne. Szájban hosszan kitart a citrus és az ásvány, a végén visszajön a Cointreu-s, Triple Seces, narancsos kesernye. Újra egy nem megszokott, izgalmas bor Ábraháméktól, keresni fogom. 4 csillag, vitán felül.
