A kakasok esszenciája, 15% áll a még címke nélküli palackon, mely Ábrahámék újjászületése előtti korokba repít vissza minket, az atavisztikus, ős-Ábrahám érába, mikoron többedmagammal kezdtünk megismerkedni boraikkal.
A jelenbe azonban azonnal visszapofoz révülésünkből az üvegkupak, melyre úgy tűnik, mostanában rácuppantak, úri furfang ez és a szakik szerint tökéletes zár. Kell is a bornak, mert ebből már nem szabad, hogy szökjön semmi. Elképesztő koncentrált illattal nyit, melyben keveredik a méz friss zöldfűszerekkel, kandis ananásszal és érett banánnal, körtekompóttal és édesfűszerekkel.
Szájban a fal adja a másikat, erős, jófajta tufából épült fal ez, ráerősített lédús citromszelettel, megszórva reszelt golden almával. Ne tessék meglepődni a hasonlatokon, és Douglas Adams-i áthallásokon, tényleg van ebben valami Ó janx szesz-szerű, a maga komoly alkoholjával.
De van hozzá test és sav, és maradék cukor szép számmal, hogy ezt megtámassza, a struktúra szép, kezd egybeállni a dolog, de némi rakoncátlanság még érezhető. A viszonylag hosszú lecsengésben a citrusok mellett találjuk az ásványokat. Kéreti magát, kell még egy korty. Ott van szeren, nálam 4 csillag.
