Mostanában igen foglalkoztat a quo vadis gondolata. Merre tartunk borban? Készítésben, fogyasztásban, szakértésben, marketingben, kommunikációban egyaránt. Jó pár posztot szentelek ennek a témának a következő napokban, most azonban jöjjön egy kellemetlenül frissítő eset, mely eklatáns példája annak, ami itthon folyik borban, és minden más téren is: az Egri Borbarát hölgyek nyíltan lelopták a Vylyan ötletét.
Történt anno, nem a „világban sok helyen”, és nem „akció” gyanánt, hanem a Vylyan portáján, a néha, mint most is, túlzottan mediterrán Fekete-hegyen, hogy Iványi Emese kiötlött egy jópofa dolgot, amely a bort és művészetet újszerűen kötötte egybe. Az ötlet az volt, hogy az elhasznált hordókból művészek készítenek alkotásokat, melyeket kiállítanak a pincénél, egy esemény keretén belül. A marketing ötletnek kezdődő, mostanra, az ötödik (!) alkalomra, ezen már messze túlnyúló elképzelés szép sikernek mondható, és nem csak a boros sajtót járta meg jó néhányszor.
Ezért is megdöbbentő, továbbmegyek, merőben otromba dolog az, amibe botlottam minap: az Egri Borbarát hölgyek a boroshordók újrahasznosítását célzó projektbe fogtak, készülnek Egerben a Művészi Hordók! Na, mondom, terjed az ötlet. Aztán a Vylyan honlapján látom a hölgyeknek fogalmazott nyílt levelet, mely igen érdekes fényben tünteti fel a Borbarát hölgyek kis projektjét.
Felejtsük el, hogy a nívódíjas magyar sajtó, a heol vezetésével úgy közölte a hölgyek közleményét, minta minden mondata valóság lenne, double checking nélkül, minden szót kopipésztelve: ez ma a magyar újságírás.
Azt azonban elég nehéz elhessegetni, hogy a hölgyek közleményének szövegében a Vylyan és Iványi Emese 2008-as, 2009-es közleményeinek mondatai köszönnek vissza. Azt pedig már nem lehet elhessegetni, hogy a hölgyek elfelejtették az ötletgazdát és szerzői jogtulajdonost tájékoztatni az egészről, mi tovább, odáig mentek, hogy meg sem említették őket az egész akció keretein belül.
A Vylyan nyílt levelét olvasva első gondolatom az volt, hogy én bizony nem bánnék ilyen kesztyűs kézzel egy plagizálóval, de hát nem lehet mindenki úrinő, ugye. És őszintén szólva, nem is tudok elmenni ekkora otrombaság, sőt böszmeség (kopirájt Gy.F., 2006) mellett. Mert nem elég, hogy valaki egyszerűen elkezd használni valamit, ami nem az övé, és azzal parádézik, de még azt is állítja, hogy ezzel az egésszel egy világszerte hódító akcióhoz csatlakozik. Ez nyilvánvalóan nem igaz, ahogy ez azonnal kiderül egy végtelenül egyszerű google keresés kapcsán is.
Ami világszerte terjed, és nagy divatnak örvend, az a hordók bútorként való hasznosítása. A Művészi Hordók (sic!) ötletgazdája, projektvezetője és kurátora, Iványi Emese közben nem csak a hölgyeket, de minden érdeklődőt is meghívott az augusztus 2-án nyíló V. Művészi Hordó kiállításra.
Jól is tette. Mert az, amit a Vylyannál lehet majd látni (és lehetett eddig is, érdemes megnézni a galériában), megtestesíti mindazt, ami mellett a Borbarát hölgyek a Nagy Hordómentő Akció lázas tevékenységei közben elmentek, nevezetesen a címben szereplő, „művészi” kifejezést. Idén, a New-York-ban élő Böröcz András alkotásait lehet megtekinteni, a kiállítást megnyitja Parti Nagy Lajos, és ott lesz Szemző Tibor és Váradi András is.
Ezzel szemben, a Borbarát hölgyek oldalán is látható hordó mintha a magyar kádárművészet Uhrin Benedekének keze alól került volna ki, ilyen giccset régen láttam már, annak ellenére, hogy nálam a Top 3 múzeumban van a kecskeméti Naiv Művészek Múzeuma, ahol kedvenc alkotásom a belépőt fogadó ?Búsuló juhász? címet viselő, egy fából faragott, teli szájjal, fehér fogakkal vigyorgó alak.
Az egészről az a Móricka vicc jut eszembe, amikor az angol tiszti kaszinóban kártyáznak. Az első bemondást követően Móricka kiteríti a lapjait, mire halkan közlik vele: „Uram, ez az angol tiszti kaszinó, itt nem szokás bemutatni a lapokat”. Móricka bólint, megköszöni, majd egész este nyer.
