Volt pár hete egy állítólag remek pezsgő-bemutató buli az Etyeki Kúriában, amelyről frankón lemaradtunk. Éppen ezért Stevie Kraft úgy döntött, hogy fogja magát, sárgabusz Etyekre, aztán megnézné személyesen, hogy hogyan gondolják az etyeki dombok között a tirázsolást meg a degorzsálást.
A távolságokat a tömegközlekedés meg tudja nyújtani (ezen még el kell vitatkozni Hawkins professzorral ? a tömegközlekedéssel töltött idő valóban tágítja-e a teret) de Etyek még busszal is nagyon közel van. Városközponti indulással egy óra alatt ott van az ember, igazi borvidék, egy órányira a belvárostól. Azt azért ki lehet bírni. Megérkezik az ember a faluba, leszáll a buszról, és felslattyog az Öreg szőlők nevű negyedbe, amely a lokálgrinzing. Még a Kúria felé Hernyák Laciék is útba esnek.
Az autóval persze összeszűkül a tér-idő kontinuum, akkor még közelebb van Etyek. Na de a zéró tolerancia okán valaki a rövidebbet húzza olyankor
Érkezés után Stevie Kraft lekucorodott a diófa alá, amely az egyik legjobb hely a magyar borászatok kóstolóhelyiségei közül. Terasz és diófa egyenlő megfigyelés, szemlélődés, mélyülés. A diók olykor koppannak a deszkákon, de furcsa mód a fejet kerülik.
Matolcsy Sára, a kúria energiaközpontja, az ultimate vendéglátó hozta azt, amiért kizarándokoltunk. Vagyis a Királyleányka Brut 2007-est. Már évek óta akartak készíteni pezsgőt, hiszen a hűvösebb klíma meg a meszes-löszös talaj, az jó az alapbornak. A környék volt egyébiránt a pezsgő-alapbor ellátója Budafoknak, miután a budai hegyek elbuktak a város növekedése okán, Törleyék meg keresték a jó alapanyagot. Akkortól kapocsolódott össze Etyek meg a Chardonnay.
Na de mi van akkor, ha nem a három alapvető Champagne-i fajtából készítenek pezsgőt? Pinot Meunier nem tudni, hogy van-é a környéken. De amúgy rendelkezésre állna a kettő nagyobb: a Chardonnay és a Pinot Noir. Matolcsy Sára azt mondja, hogy a Pinot minden cseppjéért kár, abból Pinot kell, hogy legyen, a Kúria zászlóshajója, és nem pezsgő. Így találták meg a királyleánykát, amely savai okán kifejezetten alkalmas arra, hogy pezsgő legyen.
Alapból a kúria királyleánykája illatos, citrusos, virágos. Az ízében is a citrusok mutatkoznak, meg némi sárgadinnye, ez veszi át a prímet aztán. A savai tényleg alkalmatosak a pezsgőkészítésre, vannak rendesen, de Rudi Krizan ügyesen polírozza le őket, amikor a cépage királyleánykát készíti.
Nos ezt az alapbort szállították el tartályban a Szigeti pezsgőpincébe, Burgenlandba, Krizan intézte az ügyletet. Szigetiék hagyományos palackos érleléssel, method classic-kal készítik a pezsgőjüket, tehát dosage-tirázsolás-remuage-degorzsálás-expedíciós likőr, meg a kis de?rótkosárka.
Vagyis az alapbort lepalackozzák, adnak hozzá egy cukorból, borból és élesztőből álló keveréket, aztán lezárják a palackot. A másodlagos erjedés szénsava nem tud távozni, és a borban oldódik fel. Közben az élesztő szépen felemészti önnön magát. Ami marad a szerencsétlen gombából, az a palack alján gyűlik össze. A palackon lassan fordítanak egyet, és így az üledék a nyakba vándorol. Ezen nyakat aztán fagyasztják, és kilökődik a jégdugó a dzsuvával. A folyadékveszteség pótlására adják hozzá az expedíciós likőrt, amely némi cukrot is tartalmaz, és eldönti, hogy milyen száraz lesz a végtermék. (A brut naturel a csontszáraz, a sec az már félszáraz, figyelem!). Végezetül jön a vicces drótkosárka, amelynek a fülét hatszor kell tekerni.
No és milyen a pezsgő? A maradék cukor előzetes infóként 6g/l, de ez egyáltalán nem tűnik fel. Brut tehát, száraz. A poharakba töltve annyira nem habzik fel, nem kell több körben tölteni, és ez jó. Közepes citromszíne koncentráltabb, mint az alap királyleányka. A buborékok kifejezetten aprók, felfutásuk egyenletes, és nagyon, nagyon sok van belőlük. Az illata tisztán gyümölcsös, elsősorban szőlő(virág) barack, szamóca. Az ízben is a gyümölcsös jegyek mutatkoznak tovább, közepes sav társaságában. Aki az élesztős-kenyeres jegyek sokaságától ódzkodik, ez a pezsgője.
A kóstolósort követően (pezsgő, királyleányka, sauvignon blanc, pinot noir, hja nehéz élet ez), Stevie Kraft tevőleg részt vett a Kúria új diófa-csemetéjének iskolázásában, vagyis karóhoz rögzítette a renitens diófát. Arra a kő préslapra vet majd árnyat egyszer, amely mellett tavaly nyáron Kraft meggyőzött öt lengyel borkereskedőt, meg egy katolikus papot, hogy vegyék meg a Kúriát, de az pont nem volt eladó.
A magyar bürokrácia vadregényes útvesztői okán a pezsgőt egyedül a Kúriában lehet beszerezni egyelőre, és van belőle össze-vissza pár száz palack, tehát érdemes odalépni. Meg ott vannak azok a jópofa kis pezsgő gránátocskák, militáns borbuziknak. Azokból mondjuk jó lenne egy zöld faláda, alkalomadtán szíjunkra csattintani kettőt hármat, és vetődni az éjszakába?