Na persze, már megint nem azt kapom, ami a palackra van írva. De persze nem is voltam olyan tapasztalatlan, hogy azt higgyem egy „valódi” oportóval fogok találkozni.
Ez Vámos Attila bora – ami a poharadba kerül, az meglepetés lesz, de legalábbis nem az, amire számítasz. Én mostanában ezt keresem.
Mert mit gondol a kedves olvasó a portugieserről? Ropogós, nyers, fűszeres bor, amit lehetőleg frissen fogyasztunk, a szüretet követő nyár végére a készletek jó esetben elfogynak. És ez a bor milyen?
Öt éves. De olyan eklatánsan dől belőle a frissen szedett csipkebogyó és a forrásban lévő hecsedlidzsem, hogy ezen a boron tanítanám. Gyümölcsösen, primer aromákkal operál. Van benne egy kicsi egri földesség, egy pici édesfűszer, valami keleti, egzotikus. A test karcsú, az alkohol igen moderált. És valóban ott a három-négy gramm cukor, de nem ad édes érzetet.
Kerekít, gömbölyít, alig észrevehetően feszülnek egymáshoz a savtartalommal. Úgy tűnik a villányi cash flow bor mellé oda lehet csapni az egrieket ellenpontként (lásd még Gróf Buttler vaskor terroir-oportói).
Én vakon fiatal kadarkának tippelném. Megmutattam egy borértő jóbarátnak is azzal, hogy egy üveg borral hálálom meg, ha akár a fajtát, akár az évjáratot eltalálja. Azt mondta kadarka 2011. Megnyugtattam, hogy én is ezt mondtam volna – elsőre biztosan. Ráadásul csak fémtartályban volt, ami tovább bonyolítja a tippelést.
Szóval egy krémes, kedves meglepetés. Attila azt mondta: „Számomra olyan, mint nagymamám meggyszörpje borban.” És lőn: csúszik, vidáman, könnyedén, egy szörp felnőtteknek. Kiskereskedelmi forgalomban ára bő duplája egy „normál” portugiesernek, de nem is akar hasonlítani, azokkal nem is összevethető. Az újat kereső, fásult szájamnak ár-érték aránya vastag négy csillag.