Sikerült a nyitónapon feltérképezni a Borfesztivál kínálatát, hagyományosan a szerda koradélután a legjobb erre, mikor még nincs tömeg, viszont süt a nap, mindenki készülődik és friss, még senki sincs leharcolva. Ennél jobban sikerült azonban egy találkozó, amit nagy kár lett volna kihagyni.
Még múlt héten kaptunk egy levelet Balogh Zoltántól, akivel annak idején a Winfer kapcsán csörtéztünk egyet, és akit a csörte következtében enyhén szólva nem tartottunk persona gratának, és ez tényleg nagyon enyhén szólva van. A levélben BZ azt írta, hogy találkozzunk a Zwack standnál és gurítsunk le pár pohárral, és beszéljük meg a dolgokat.
A Borfesztivál olyan, mint tavaly volt, látszólag nem sok változik évről évre, persze ez nyilván nem így van, ha hosszabb távon nézzük a dolgokat, vannak fejlemények ? de ezekről majd később. Lényeg, hogy Dr. Nemtudomkával együtt a Zwack standhoz keveredtünk, és minden tökéletesnek tűnt volna, ha nem szólt volna fülbemászón valahonnan Richard Clayderman, aki, mint tudjuk a zongora édes merlot-ja. Szerencsére a standnál valaki hozott magával zenét, és Emiliana Torrini dallamaira felengedett bennünk a kényszer, hogy lerágjuk a fél lábunkat, vagy belső vérzés következtében kimúljunk.
Balogh Zoltán már várt ránk. Rögtön kiderült, hogy az internet veszélyes dolog, mivel sokszor személytelen és félreviszi az embert. Magyarán szólva, BZ nagyon szimpatikus figura, és a beszélgetésből kiderült, hogy mi azért alapvetően nagyon hasonlóan gondolkodunk a dolgokról. Nem csak BZ szimpatikus, de rendkívül szimpatikusak a Somlói Apátsági Pince borai is. Kis, magánkézben lévő, 3 hektáros birtokról van szó, és láthatóan nagyon odafigyelnek arra, hogy mit csinálnak. Ez csapatmunka, sok mindenki érdeme, mondta BZ, és nem a levegőbe beszélt. A birtokon 2001 óta ugyanaz a négy szőlőmunkás dolgozik, a pincészetben sem nagyon vannak személyi változások, mindenki azt teszi, amihez ért. Fazekas Tibor borász például borokat készít. Nem is rosszakat, de nem ám.
Mivel BZ szerint nincs kialakult kóstolási sorrend, ezért arra kértük, hogy saját belátása alapján tegye elénk a borokat.
Tramini 2008
Nincs még a piacon, igazi illatbomba, virágos, naspolyás jegyekkel. Elsőre az alkohol felgőzöl illatra, de ez hamar kiszáll, nem is magas, 13 százalékos. Az egyensúly szép, az extrakt is, a kb 3 gramm maradék cukor pedig nagyon behízelgővé teszi.
Juhfark 2007
Rögtön egy nehézbombázó következett, amit később vissza is kellett kóstolni, és azt hiszem ez lett a kedvenc. 1800 palack lett letöltve ebből, kb. 3000 forintért volt kapható, ha valaki lát egyet, vegye meg, megéri. Nagy az alkohol, 15 százalékos, de óriási extrakt van hozzá (42 g/l) és sav is (10 g/l) plusz ott a maradék cukor, ami 7 gramm körül van. Ha valami, hát ez terroir-bor, dobja magából a jódot, a kovakövet, és a sósságot ízben, rendkívül hosszú utóízében is. Közben jelentkeznek aszalt gyümölcsös felhangok is a háttérben, és kicsit erőssebben medicinális jegyek, kamilla, gyógynövények, és érezni némi botritiszt is, mert a töppedt szemmekkel együtt lett szedve. Nagyon tuti.
Hárslevelű 2008
1200 palackot töltöttek le ebből, itt a gyümölcsöt nem írja felül annyira a terroir, nagyon intenzív fajtajelleges, gyümölcsös illata van. Nagy az extrakt itt, is, közel 40 g/l, viszont, mivel most lett palackozva, a különben Somlóhoz képest nem magas savak (10 g/l) még virgoncak, nyersek kicsit, és ezt a 15 gramm maradék cukor sem tudja megfogni. Kell neki még palackban kis idő, de szép, nagy potenciálja van.
Hárslevelű 2007
Na, erről beszéltünk: sokkal szebb a savszerkezet, lesimultabb a dolog, és jönnek szépen sorban fel a minerális jegyek az édes barackbefőttes gyümik mellé. Szép, nem zavaró kesernyés sósság sokáig kitart utóízben.
Hilla 2008
A birtokbor, 50% hárs, a többi juhfark és furmint. Csak novemberben lesz kapható, kb. 2500 forintért. Ropogósak, vibrálók a savak még itt is, kicsit még ezzel is várni kell, de izgalmas. Ha olyan lesz, mint az elődje, akkor érdemes is.
Hilla 2007
Érződik az érett alapanyag, és hát az alkoholon, extrakton, cukor- és savtartalmon pedig 2007 szélsőségessége. 40 grammos extrakt, 15 %-os alkohol, 8,5 grammos sav és nagy, közel 30 gramm maradék cukor. Sokáig vártak a szürettel a teljes érettségig, de nyertek vele: ásványos, herbás jegyek itt is, befőttes gyümölcsösség, a cukortól pedig behízelgő jelleg.
Két nem kereskedelmi, kísérleti bort is kóstoltunk:
Kései Furmint 2007
Ebből sajnos csak 100 palack készült, amiből 90-ert már megittak, de ha ilyen behatás alatt készítik a boraikat, attól csak jók lesznek, az biztos. Itt is a gyümölcs dominál, elképesztő olajos mozgása van már pohárban, nagyon sűrű, nagy extrakt és cukortartalom, egy jó alternatív desszertbor.
Titok Küvé #2
Ennek BZ nem volt hajlandó elárulni az összetételét, annyi biztos, hogy tramini alapra van fűzve a dolog. Nagyon koncentrált, rendkívül hosszú az utóíz, itt is az extrakt óriási. Rózsavíz és sósság, ásványosság a szájban még percekkel később is. Ha kijön, tudni kell róla. (A Titok Küvé # 1 nem ízlett, kicsit elkapta az oxidáció.)
A végén még diskuráltunk a terroirról: BZ hisz abban, hogy az ember is része a bioszférának, a terroirban benne van a borász/szőlész maga is. Benne van az a tudatosság, kreativitás, amit az ember tesz, amivel hozzáad, vagy tudatosan nem ad hozzá a borhoz. Azt hiszem Dr. Nemtudomka nevében is mondhatom, örültünk a találkozásnak, kár, hogy eleve nem így kezdtük. Sokat írunk a borról, és közben elfelejtjük azt, hogy milyen tökéletes is arra, hogy egy (pár) pohár mellett megbeszéljen dolgokat az ember.
Korábban:
Balatoni terroir és kézműves borok
