Lassú, viszkózus cseppek rajzolják tele a poharat, illatban először csonthéjas-mandulás jegyek mutatkoznak, majd fehér virágok, viasz, tömjén és földesség, de körte, érett alma, mogyoró és grillázs is jelen van.
Nagy múltra visszatekintő család rövid előéletű pincéje Erdőbényén. 2007 óta vannak jelen, hosszas kereséssel vásároltak összesen nyolc és fél hektárt a Meszes Majorban, a Lapisban és a Sarkad-dűlőben. Szolid, de elegáns honlapjuk nekem tetszik, árképzésük alapján a felső középmezőnyt célozták meg.
Lássuk a lényeget: a félliteres palack szerint a Meszes dűlő közel száz éves tőkéiről származik ez a furmint, amihez a tizenegy hónapos, (másodtöltésű) tölgyhordós érlelés során némi hárslevelű került házasításra. Akárhogy forgatom, ez a szín bizony valahol a halvány és a közepes intenzitású arany között van. Lassú, viszkózus cseppek rajzolják tele a poharat. Illatában először a klasszikus oxidatív tokajikra jellemző csonthéjas-mandulás jegyek mutatkoznak és erős ásványosság, azonban idővel egyre több réteg bomlik fel a súlyos aromák felett: fehér virágok, viasz, tömjén és földesség. Elsőre rádobtam volna vagy három évet a korára, de klassz, komplex, ezért hosszan szagolgatom. A korty nagyon sós, nagy testű és olajos, a körte, érett alma, mogyoró és grillázs is jelen van, ez utóbbi talán a hordóból. Mindenét magasnak érzem egy kicsit: extraktos, nehéz, határozott savakkal (analitikailag 6,3g) és a tizennégyes alkohol is olyan érzetű, mint kimondani (erre talán a 3,4g cukor is rájátszik). Komolyra hangolt bor, az image építésének jól kitalált lépcsője. A fél literért 4000 Ft-os árával 3,5 csillagra teszem.
A Bardon borászatot is érdemes meglátogatni a Bor, mámor? Bénye fesztiválon, augusztus 12-14.-én ? program és részletek itt!
