Vidáman zajlott az idei borlovag-avatás Tokajban, hol a meteo kegyeskedett nem a legtaknyabb arcát mutatni a múlt hétvégén, nem dőlt a lé az égből. Érdekes lovagokat ütött ki Dusóczky bácsi egy bazi célszerszámmal a Rákóczi pincében: szinte mind olyan külhoni szakírók és sommelier-k voltak, akik sokat tettek a tokaji borért.
Így, hadd vegyük őket előre, a friss WSET-diplomás történész-újságíró komát, a londoni Le Bouchon Breton head-sommelier-jét, a borravalo.hu egyik alapítóját, Barsi Szabó Gergelyt és egykori Bouchon-béli kollégáját, (a volt head-sommelier-t) az eredeti, nagyon fiatal és a bort nem csak munkaköri kötelességből fogyasztó Donald Edwards Sinclairt is felavatták, ők a londoni Tokaj Renaissance-os szakmai kóstoló okán lettek lovagok.
Edwards a magyar bor nagy rajongója, aki úgy véli: ?A tokaji bornak nagyobb felületen kell megjelennie Londonban, a világ legnagyobb, és legváltozékonyabb borszínterén. Szilárdan hiszem: a tokaji emberek megérdemlik azt, hogy boraik sikeresek legyenek ezen a piacon.? Szédületes volt a két londoni pohárnok szombat reggeli entrée-ja a Royal Tokaji udvarán: Barsi pink selyemmellényben, Edwards lenyűgöző skót viseletben jelent meg, Men in Black-re hajazó, a reggelig tartó borozós beszélgetéstől vérágas szemeket elfedő napszemdzsókban.
Borlovaggá üttetett David Copp, a rendkívül kedves és a magyar borért nagyon sokat tevő angol boríró bácsi, aki már akkor Jerezben molyolt, mikor én születtem, pedig az se ma vót. Ars poeticája: ?Meggyőződésem, hogy Tokaj a termőhelyi adottságait tekintve, valamint a borászok által megmutatkozó őszinte szeretetnek és büszkeségnek köszönhetően olyan nemzetközileg elismert borvidékek mellett sorakozhat fel, mint Medoc, Cote d?Or, Champagne, Alsace, Rajna és Mosel vidéke.?
Lovaggá ütötték Ron Wiegand-ot is, aki nem egyszerűen egy Master of Wine és Master Sommelier, nyomasztóan menő borújságíró és globális bormarketing-tanácsadó, aki a Wine Spectatortól a San Francisco Examiner-ig száz helyen publikál a nagyvilágban, hanem a tokaji Prácser Hajni (Erzsébet Pince) férje, tokaji lakos és az idén született Kamilla papája is.
Wojciech Bonkowski is nagy Tokaj-fan, ő a remek WINO Magazine szerkesztője, aktív bloggerként is munkálkodik a tokaji borok ügyeiért angol és lengyel nyelveken. 2010 augusztusa óta együttműködik a Művelt Alkoholistával is.
Lovaggá ütötték Cecei Horváth Gergelyt is, a Kéhli ügyvezetőjét, aki azzal büszkélkedett, hogy csak magyar bort tartanak a borlapon. Részlet a Borigo 4. számában megjelent publicisztikából:
?Rendre találkozom azzal a koncepcióval, hogy ?én csak magyar bor teszek a borlapomra?. Van ebben valami ?extra Hungariam non est vitá?-s provincializmus, amitől mindig kiver a víz. Ez a kis, félperiférikus ország akkor sikeres, ha vigyázó szemeit a napnyugatra veti, ahol például vannak jobb borok, mint nálunk, ahogy vannak olyan magyar borok, amelyek jobbak, mint náluk. Nem lehet pontos képünk a magyar borról, ha nem vetjük össze a külföldi borral. Ez egy termék, amit a borászok nem egymásnak készítenek, hanem a fogyasztónak. Mely fogyasztó lehet külföldi is, aki elsősorban a helyi fajtákra, a hungarikumokra kíváncsi, de kíváncsi a világfajtákra is, mert úgy tud viszonyítani és azokat ismeri. A mi borlapunk-polcunk következésképpen úgy nézne ki, hogy a legkiválóbb és kézműves és nem-kézműves – mert ahogy a külföldi, úgy a nem-kézműves is lehet 100 pontos -, borokból állna. A legjobb magyar borokból lenne e legtöbb, elsősorban hungarikumokból, furmintból és kékfrankosból, olaszrizlingből és kadarkából egy csomó, pompás magyar cabfranc-okból és merlot-kból másodsorban, a végén édes tokajik, törekedve a jó minőség-ár arányra és poharaztatva persze. És pálesz. És a megfizethető legjobb külföldiek közül is egy-két komplett gasztronómiai sor, mindenhonnan, egy kis GV, egy kis Loire, egy kis riesling, egy kis Brunelló, egy kis burgundi, egy korty újvilág, satöbbi, kábé úgy, ahogy Jakabffy úr borlapjain, ahol olyasmi a szervező elv, hogy a magyar bor dominál, de mellé van rendelve valami jó minőségű külföldikum (ha van egy magyar chardonnay, akkor van egy burgundi is, mondjuk). De, és ez a lényeg, az én borlapom nem csak magyar, ahogy nem csak külföldi borokból áll, hanem mind a kettőből, mert ismernünk kell a világot, és nem mellesleg a világnak jobban, szélesebb körben eladható egy ilyen szortiment. Az, hogy magyar, nem önérték, ahogy az sem, hogy francia, a minőség a legfőbb érték, ha valamit, ami magyar, de szar, előnyben részesítek, pont azzal ártok a magyar minőségnek.?
