Folytatjuk logót sorozatunkat, Mátra után most az ország nyugati csücskébe ugrunk át, a poncichterek hazájába. Sopronban mintha minden úgy működne, ahogy kell, legalábbis borhoz köthető közösség, marketing, összefogás tekintetében.
Sopron jó ideje mutatja, hogyan kell egy borvidékek viselkednie. Nyilván akadnak ott is gondok, nézeteltérések, hol ne lenne ilyen. Aki azonban ellátogatott már pl. a Budai várban évente megrendezett fesztiválra, azonnal észrevehette: a poncichterek összefognak, közösen lépnek fel, egységesek. Ez látszik a Soproni Kékfrankos Kft. tevékenységén, ill., a Soproni Borvidék összeszedett és informatív honlapján is, ahol szépen, rendezetten minden szükséges infó megtalálható. Hogy némi kritika is érje a ház népét, frissíteni azért nem ártanak a honlapot, vannak elavult elemek, és az Index.hu is biztos nagyon köszöni a rá irányuló forgalmat a szájt fő banneréről, mely fura módon (egy nyilvánvaló és banális programozási hiba) arra van irányítva, de higgyék el, nincs szüksége rá. De nem is erről akarunk itt szólni?
Amiről igen, az a borvidék logója. Egy történelmileg fontos borvidéknek, mely büszkén viseli a bor városa rangot, ahol az első palackozott kékfrankos napvilágot látott, ahol olyan pincészetek vannak, mint a Weninger, Jandl, Pfneiszl, Taschner vagy Luka, hogy csak azokat említsem, akik hirtelen eszembe jutottak, fontos is ezt projektálnia magáról. A logó megalkotásában nyilvánvalóan ez volt a fő szempont. Fontos volt az is, hogy ne egy régies, ódon címert lássunk, hanem a kor követelményeinek megfelelően letisztult és valamennyire modern is legyen. Ja, és persze a borról szóljon. Ezt együtt elég nehéz így megoldani, pláne, hogy Sopronnak nincs olyan jelképe, mint a Mátrának az őzike, de azt hiszem sikerült. A logó pont azt mutatja, amit kell neki, annak ellenére, hogy alapvetően nem támogatom a szőlős, borospoharas logók és emblémák használatát, mert általában csak közhelyesen sikerül megoldani. Itt erről nincs szó. Ránézésre egy ólomüveg ablak, Sopron valamennyi temploma, a kék és fehérszőlő, fehér és vörösbor jut eszünkbe. Ahogy a honlapon is látszik, inverzben, színmentesen is szépen használható, működik. Használják is, több helyen láttam, a legfontosabb helyen, a palackokon azonban nem. Miért? Kellene, minél többet.
(Ja, és hogy mi az a poncichter? A magyarországi német nemzetiségi kisebbségek csoportjainak egyike, melye a babtermesztő (Bohnenzüchter) német szóból népetimológiailag magyarosodott. Először gúnynévként használhatták, de megragadt, és büszkén viselik. Vannak még heáncok errefelé, meg pummhiencek, máshol heidebauerek, stiffollerek, meg cipszerek is. Innen minden kiderül.)
