Ez az egész dél-afrikai mizéria a borral nem lett volna, hogy ha a franciák nem keverednek komoly hitbéli vitákba. A hugenották, ugye, már megint ők. Az úgy volt, hogy a XVI. században a franciák boldogan gyilkolászták egymást a reformáció avagy a katolikus anyaszentegyház nevében. Jó példa erre a Szent Bertalan éj, ahol egy kissé elvadult a buli, a vége pedig több ezer legyilkolt protestáns lett. Aztán ? bár Párizs megért egy misét ? a békét mégis a katolikusok nyerték meg, a protestánsok meg mehettek, amerre láttak. Többségében a toleránsabb Németalföldre.
A hollandusok meg már jó ideje benne voltak addigra kötésig az édesbor-bizniszben. Ők hisztizték ki, hogy a Sauternes olyan legyen, amilyennek ma ismerjük: botrytizált, édes bor, mert ugye az északi népek már csak azt szeretik. Közben a hollandok meg hajóztak, egyre keletebbre, Afrika megkerülésére, hogy létrehozzák azokat a remek gyarmatokat Indonéziában, Malajziában, amelyekről néhány felejthetetlen Rejtő-novella szól, itt van például az Akik életet cseréltek.
A gyarmatok eléréséhez meg adta magát Dél-Afrika, mint nagyjából félpálya, hajózási pihenő, amely aztán szépen felfejlődött valami sokkal többé, mint egyszerű matrózdepó. Sok hugenotta menekült költözött oda, és vitték a szőlővesszőket is. 1659-ben Fokváros alapítója, Jan van Riebeeck úr feljegyzései szerint lefejtette az első borát. Tehát a XVII. század közepén már szőlőt telepítettek, rogyásig. A leghíresebb-legfrankóbb birtok, Constantia birtokot, a False-öbölnél. Ez volt az első újvilági sztárbirtok. Édes fehéret készítettek, Sauternes modorában. Muscat Blanc és Chenin Blanc lehetett az első szőlő amellyel dolgozni kezdtek.
A Constantia ez idő tájt hozzáférhetőbb volt Nyugat-Európában (legalábbis amerre a hollandok hajóztak) mint a tokaji aszú. Halljátok ezt, reneszánszos fiúk-lányok? Az a helyzet, hogy a bor akkoriban veszettül instabil volt, és nehezen szállítható. A hajóval valahogy jobban sikerült a tránszport, mint ökrös szekéren átcibálni fél Európán.
A chenint azér is telepítették, mert felhasználták a brandy párláshoz, arra is ráfeküdtek ugyanis ? ha más a protestáns menekültek többsége Délnyugat-Franciaországból származott. Cognac megye, Armagnac megye, ennyi talán elég is magyarázatul. A chenint a brandyhez olyan területekre ültették, ahol a tűző nap elintézte a sav nagy részét, viszont annyi cukkert szedett magába, hogy önmagában is erős bort adott. Amely Chenin Blanc-t a helyi hollandusok csak úgy hívták Steen, ahogy most is hívják.
Ahogy leáldozott a hollandoknak, úgy áldozott le a dél-afrikai borbirodalomnak. A britek annyira nem voltak boros népek. Ez persze nem igaz, itták ők a bort rendesen, csak nem Dél-Afrikából. A XVIII. században kezdődött Bordeaux reneszánsza. A borkapitalista girondiak egyeduralma lényegében mindenkit kiszorított a brit piacról.
A XX. század elején a búr háború koncentrációs táborait túlélt búrok folytatták a borászkodást de csak helyi érdekű szinten. Hogy mégis versenyképesek legyenek, megalapították a Koöperatieve Wijnbouwers Vereniging van Zuid-Afrika Bpkt nevezetű országos szövetkezetet, ez a KWV volt a dél-afrikai borexport fő szervezője, lebonyolítója és atyaúristene, a század folyamán, egészen az apartheid bukásáig.
Stellenboschban már működött a boregyetem, amelyen 1925-ben nemesítette ki a pinotage fajtát Abraham Izak Perold professzor. A Cinsault-ból, amelyet egyéb iránt Hermitage-nak neveznek arra fele, és a Pinot Noirból. A célus az volt, hogy a Pinot, amely ugye hisztis és érzékeny fajta, könnyebben termeszthető legyen Dél-Afrikában. Az ország borászatának nagyjából a márkajele lett, ez meg a Chenin Blanc.
Azért sem érdemes elnyomni a feketéket, mert akkor nem veszik az ember borát. Illetőleg amikor nagyrészt a fegyverekért brutális zsoldosok és gyémánt relációban kereskedik az ember, az nem kedvez a borászati ágazat fejlesztésének. Az apartheid kimúltával azonban megnyílt a piac újra Dél-Afrika előtt. 1994-ben léphettek elő újra a dél-afrikai borok nyíltan a világpiacra. Sok korábbi nagybirtokos állami támogatással kisebb parcellákat adott addigi szőlőmunkásainak, tehát jelen állás szerint sok a zulu és egyéb törzsi miniborászat, szövetkezet, az egész történet nagyon képlékeny, de nyomulnak ezerrel mindenhol, ahol csak egy pohár bort is el lehet adni. Jelen állás szerint 100 ezer hektár szőlőültetvény van arrafele.
Mármost a nálunk és Bécsben kapható búr borok szortimentje jórészt olyan 80-egykét pont között mozgó borokból áll. E tételek különleges borélményt nem kínálnak, közös nevezőjük a sav hiánya, ami európai és magyar szájnak egyértelmű negatívumnak tűnik, nyilván, ha ebben nő fel az ember, kevésbé hiányzik nekije. Rendre előjött az a kifejezés, hogy tökéletes elkészítettség: profi borok ezek, sűrűk és tüzesek, középsúlyúak, nem nagy borok. Úgy rémlett, a fiatal fehér borok színéből hiányzik az a zöld sugár, ami nemcsak széppé teszi a borszínt, de jel is, a frissesség és tán a hűsebb égövek előhívta üdébb savak jele is valahogy. A vörösök csípnek, mint a fene, likőrös alkoholok lobognak bennük, ők 85 körül vibrálnak, érdekesebbek, fontosabbak.
1.Chardonnay 2007, Sonop
Organic (na az mi? lásd itt!) és fair trade (az meg mi? lásd itt!) bor , elég magasra tette a lécet ez a frissen csendülő, nem túl bonyolult akkord. Világos szalmasárga, kerek reduktív chardonnay édes érintéssel, nagyon csípős 14 %-os alkohollal, kicsit kevés savval. Lomha mozgás, virágporos felhang, meleg karakter. 83 pont.
2. Chenin blanc 2007, Simonsig
Szalmasárga holmi nagyon intenzív növényes (plusz virágos-őszibarackos) és fajtajelleges illattal, telt, édes és csípős, vezető ízjegye is ez a vegetális izé, de itt jobban kiütközik a savhiány. Egyébként a kevesek egyike, amely kapható itthon, a nagy szuperekben. 82 pont.
3. Sauvignon blanc 2007, Beau Joubert
Csavaros a, csavaros a palack nyaka, egy mozdulattal kitekered és sutty, poharadba diktálod a világos sárga, füves, ismét vegetális, jobb savú borocskát. Egyfelől egysíkúbb, másfelől az előzőeknél karcsúbb és kiegyensúlyozottabb, elegánsabb benyomást kelt. 84 pont.
4. Chardonnay 2007, Beau Joubert
Ugyanaz a szín, szép illatában a hordó virágillatát érezni halványan és finoman. Csíp persze, telt, gumicukis utóíz, de elég komoly és kiegyensúlyozott bor, mellyel kapcsolatban ismét az az ellentmondó vélemény fogalmazódott meg, hogy egyszerre szép és egyszerre unalmas. 84 pont.
5. Chardonnay 2006, Simonsig
Világos aranysárga kardonnaj: a fajtajelleg és az újhordó, valamint az almasavbontás elegye, leginkább egysíkú fabor, szebben toasty French oak flavours, amiért 3600 froncsi sok. 83 pont.
6. Chardonnay 2005, Mulderbosch
Világos szalmasárga, nagyon intenzív vegetális illat ásványos jegyekkel és az újhordó toasty French satöbbi. Iszonyú telt, olyan 30 g/l lehet, a sav azért hat alatt vibrál valahol. Ha kevesebb fa lenne benne, 88 pontos lenne. Utóízében, ahogy egyik ítészünk szerint majd? mindegyik tételben egy citrompótlóra emlékeztető izé dereng. 86 pont.
7. Pinotage 2007, Tribal, Sonop
Zebrás címke és kapszula, rubin szín, intenzív és érett gyümölcsösség, medicinális érintés, tűrhető sav. Profi, nem komplex bor a mindennapokra, kicsit rövid, lukas is tán, pinós jelleg némi befőttel, semmi extra. 82 pont.
8. Pinotage 2007, Sonop
Az organikus-fair trade családból. Fekább és érettebb impresszió illatban-ízben egyaránt. Némi füst, csoki, likőr és édes íz, medicinalitás vagy petrol, szájban mégis kicsit vékony, nincs sav, összességében komplexebb képlet jelentős izgalmak nélkül. 84 pont.
9. Shiraz 2007, Tribal, Sonop
Zsiráfsiráz. Ruby, zárt illatában a hordó szép virágos effektje, túlérett gyümölcs, szájban nem szép füst, olyan baconos, irdatlan extrakt, bár Bülow úr szerint 100 q/hektáros jellegű a dolog. Nem sirazos, az ember jól lemerlózná, mérsékelt izgalmak. 81 pont.
10. Shiraz 2007, Sonop
Mint egy jó régi magyar cabsav, a szokott dohos pinceszag nélkül, jegyezte meg az egyik zsüror találóan. Szeszes illatában az a gumis vörösborillat, némi füst gomolyog, ismét az az érzés, hogy inkább cabsav, tán kicsit zöld is valahogy. 78 pont.
11. Ezt kivágtuk, lottyadt és gyanús trutyi vót.
12. Pinotage 2006, Kanonkop
Gyümölcs, növényes izék, ízek, ismét az irdatlan extrakt, nem-tanninos, a lecsengésben füst lengedez. Az a baj, hogy valahogy nincs szerkezet. A vélemények egyik, nem túl nagy számosságú részhalmaza szerint lágy és üres, mint egy burn out-os osztriga, mások szerint ugyan nem elegáns és harmonikus, de jó kommersz tanninos újvilági designbor nagy testtel, hétezer forintért. 85 pont.
13. Shiraz 2004, Mulderbosch
Ruby-feka, érett, alkoholos, komplex illat palackbukéval színezve. Csíp, mint a skorpió, ez egy borállat. Lekváros szövet, lekvárlikőr, jó értelemben korszerűtlenebb bor, mint az előző, mely próbált divatosabb lenni. De ez borabb, borosabb bor. Volt, aki 90 pontra adta (dr Nemtudomka). 86 pont.
14. Pinotage 2003, Simonsig
Értékes, feketébe hajló, zárt, kicsit gumis illatú, medicinális-vegetális érintésű, persze csíp, kafa. 85 pont.
15. Merlot 2004, Beau Joubert
Fajtajelleges, szép illat, teltkarcsú, nem komplex, nagyszerű, teltkarcsú Vino da Tavola. Lágy, telt, feminin, tartalmas, elegáns, kafa. 86 pont.
16. Cabernet sauvignon 2004, Beau Joubert
Fekete, lágy és érett, még mindig tanninos, igen szép bor, medicinális effekt és, mondanunk sem kell: csíp, mint a nem t?om, mi. 84 pont.
Ezen a ponton már rég lebukott a nap a budai hegyek felett, és a Borravaló vendégekkel kiegészült csapatából – Stevie Kraft, Kántorbandi és dr Nemtudomka, Sinkó Kriszta (a WSET bombázó főnénije), Éva (KB-né), Svájci Bicska (Svejc) és Bülowine úr (Borigo) – többen is villámló szemekkel illeték dr Nemtudomkát, hogy ugyan már dobja a grillre azt a tucat pácolt húst.
Ezt a jó doctor szép köténykéjében megtette, ezért többen rögtön megbocsátottak neki. Egyet sajnáltunk: nem tudtunk a számunkra legizgalmasabb dél-afrikai borból szerezni, ez a Rijk’s pincészet Chenin Blanc remeke, hosszan érlelt, elképesztően koncentrált valami. Figyeljünk oda rá, és szerezzünk, ha tudunk. Az asztalnál a borokról a borokra terelődött a szó, és együtt emeltük poharunkat Nelson Mandelára, boldog 90. születésnapot kívánva neki.
Korábban: