Általában nem ragadom meg a billentyűzetet, ha ilyen borral találkozom, de ebben az esetben kivételt tettem, mindenki okulására.
Teljesen ad hoc módon benyúltam a borhűtőbe, hogy felpattintsak egyet azok közül a borok közül, melyeket kaptam egy jó baráttól, és melyek számomra ismeretlenek voltak. Valami újra vágytam. Ezek után persze joggal mondhatja bárki, hogy járt utat járatlanra ne cseréljek, és igaza is lenne. (Persze én a jövőben akkor is cserélni fogok, hisz különben abba is hagyhatnám ezt az egészet.)
A Chateau Cloche-ról eddig nem hallottam, hallottam azonban már a Bodvinről, akik nemkülönben és egyébiránt Tokaj Reneszánsz tagok is. Új tokaji mindig felvillanyoz, a furmintot egyébként is szeretem, pont jól be is volt hűtve, örömmel pattintottam hát ki a dugót. Csak aztán ? az első korty után ? vettem észre a riasztó feliratot: félédes. Na bumm.
Orosz Gábor boraihoz többször volt szerencsém, Londonban is jártak, és általában csak jó jut eszembe. Nem így erről, mert ez a bor büntetés. Régi stílusú, avas, dohos, túloxidált jegyeket felvonultató, az már a színén is látszik, de ettől lapos az illat is. Ízben markáns a cukor, de nagyon hamar vége is van a kortynak, és sajnos csak egy fémes-citrusos íz marad, meg az oxidáltság. Hol vannak a körték? Hol a markáns savgerinc? Hol a mádi kövek? Hol a fűszerek? Egysíkú, unalmas bor. Ennél sokkal többre képes ez a pince. 1 csillag.
