Nem véletlenül benchmark bor ez: 32 éves és bőven élete teljében van. Rendkívül rétegzett illat és íz, közben semmi otrombaság test, tannin és alkohol téren.
Mondhatnám, hogy ki kell próbálnia mindenkinek, de ez nem lenne fair. Nekem sem sikerült volna, ha nincs egy ilyenre sokat adó milliomos, aki a jó borokat szereti baráti társaságban elfogyasztani. Philipp Osernél egy Decanter-cikk kapcsán jártam (a Villa Tolnayról szóló cikk a következő számban lesz), ezt a bort vakon kóstoltuk.
Örülök neki, hogy így alakult, mert azonnal befolyásolt volna a márka, a legenda és az ár. Ha valaki szerencsés, és bújja az aukciós oldalakat, akár 500 euróért is hozzájuthat, bár ehhez nagy mázli kell, az igazság valahol 750 és 1000 között húzódik. A bort egy órával kóstolás előtt dekantáltuk. Barna élén azonnal látszott, hogy nem fiatal darab, magja azonban még mindig sötét rubin. Illata lassan nyíló, elsősorban animális, bőrös, dohányos, majd szépen kitárulkoznak a friss és dzsemes gyümölcsök. Ezeket édesfűszerek, fahéj, édeskömény és bors követi. Ízben vadcseresznyés, feketeteás jegyek, vegetális ízek, a végén karamelles lecsengés. Elképesztően rétegzett az illat és íz, az érettség érződik, de abszolút fellelni a frissességet is. Testben nem otromba, inkább elegáns, rendkívül harmonikus. 5 csillag, mi más lenne.
