Boros kalandozásaim valahol a kilencvenes évek végén kezdődtek. Előtte persze én is átmentem a szokásos fázisokon (hogy egyetem alatt miket ittunk azt nem hánytorgatnám fel, mindenkinek jobb így). Aztán lassú, nagy nyomatékú változások kezdődtek és a lassú változások után villámcsapásszerűen érkezett a 2005-ös év, ami kifejezetten megragadt bennem. Ekkor jelentek meg ugyanis a 2003-as borok.
Ez sok borisszában nyomot hagyott (pár éve talán Gazda Albertet láttam akkor még futó blogján tűnődni a múlton – azt hiszem szerencsés ember, aki nosztalgiázhat). Aki emlékezne, annak itt egy videó, amire véletlenül akadtam rá a minap. (A bejegyzés végére is beillesztettem, a lusták legalább a 0:34-1:42 közti szakaszt nézzék meg.) Más idők jártak még akkor, nem a mai trendek voltak előtérben. Ez nem előny és nem is hátrány. Varietas delectat. Az biztos, hogy a 2003-as Vylyan Syrah („Mandolás-dűlő”), mint szűztermés és az első nagy magyar nekifutások egyike, legendává nőtte ki magát azóta.
Az, hogy a hajóm ilyen szépen befordult a syrah irányába, nem kicsit köszönhető ennek a bornak. Tehát az általános kötődés és az egyedi áhítat is megvan. Tízévnyi Vylyan-syrah következik.
Metodika: három napig kóstoltam vissza, a borok darabban, dugó alatt, napi egy-egy harmaddal csökkentek, az idősebb tételek éjjelre hűtőben voltak, a fiatalabbakat kőkeményen nyúztam pincehőmérsékleten.
Vylyan Syrah 2009
Illatában friss, fekete bogyós gyümölcsök, áfonya, sok édesfűszer. Fiatal, de mély illat ez, tiszta lószőrrel és sóval (!) a háttérben. Elegáns, komplex, nagy életpálya előtt, a hordóhasználat tutiságára külön felhívnám a figyelmet. Szájban érett tannin, közepes mennyiségű és jól eloszló, de még kissé tapadós. A sav nem túl puha, az illat jegyei mellett cserzett bőr, toast, cassis és menta bukkannak fel. Szofisztikáltabb Barossa-valleyből származó tételek jutnak az eszembe. Lecsengése gyümölcsös, hosszú, enyhe alkoholos tüzességgel és bőséges, héjból származó tanninnal.
Konklúzió: lassan valóban piacérett lesz, a nagy borok komplexitását már most hordozza, de jelentős fejlődésen fog keresztülmenni. Szívem szerint még két évet hagynám palackban, viszont már most egy 90+ körüli indítás. Napokig hozta a formát: csikó, de stabil.
Vylyan Syrah 2008
Illata elsőre rengeteg animalitást mutat. Tiszta istállóillat, bőr dögivel. Mögötte van egy erdei gyümölcsös, puha, krémes vonal, határozott hordós háttéren. A korty érett, alig észrevehető tannint és első olvasatra kissé matt összképet mutat. Szamóca, málnadzsem, meggylikőr. A kilences után szinte karcsú a test. Végül azért kirúgja magát, szépen bontakozik, fehérborssal, cigánymeggyel tarkítja az amúgy nem szegény összképet, harmadnapra a gyümölcsök és egy kis tinta viszi a prímet.
Konklúzió: ez a tétel nehezen adta magát, ő fut ki jelenleg a piacról, az év is kissé hűvösebb volt. Hagyjuk kiszellőzni rendesen, akkor a korty végi savanya eltűnik, a konyhai fűszerek felerősödnek. Pár óra levegőn szépen összefésüli az összetevőket, ez a bor lépte előre a legnagyobbat a három nap alatt. 86-88 pont, de szellőztetéssel inkább 88.
Vylyan Syrah 2007
Meleg karakterű illat, mélyvörös, bogyós gyümölcsökkel. Főleg ezen és az édesfűszeres vonalon mozog. Babérlevél, likőr, Toszkána, földes jegyekkel tarkítva, okosan aládolgozó hordóval. Szájban aztán totál hedonizmus: gyümölcsbomba sok cserzőanyaggal, szépen megérve. Meglepően jó savai vannak, a valódi meleg év nagy testű, krémes-hordós, szinte édes textúrájú élvezetbort adott. Alkoholtöbblet nincs, a maxi-tannin picit szárít a végén. Harmadnapra kissé be is lekvárosodott, a tannin maradt, a testet (is) keresők imádni fogják. Jól érthető, szép tétel, amit szerintem „nagy vörösbor” címszó alatt mindenki szívesen iszik.
Konklúzió: egy igazi villányi nagyágyú, a régebbiek XXL testével, de az aránytévesztéseket már levetkőzve. 89-91 pont
Vylyan Syrah 2006
Ez a palack még saját gyűjteményemből maradt, a többit a pincétől kaptam (nagy köszönet érte). Elsőre az illatra azt írtam: „OMG”. Tüzes, fűszeres-földes, borsos, eukaliptuszos tónusok fekete bogyósokkal, tubákkal, finoman Rhone-ra emlékeztető fémességgel (itt totál nem számítottam rá). Csak az illatával órákig ellennék. A korty magas alkoholt és még mindig kissé tapadós tannint mutat, ez valószínűleg már így marad, ezen felül perfekt, ettől pedig el lehet tekinteni. Hasonlóan komplex zamatok: bőrös-földes-érett-fűszeres-gyümölcsös. Bevillan a Buttler Phantom földessége. Mély tűz. Hosszú, robosztus, de nem nehézkes a lecsengés (szedres-húsos-poros/porózus, írtam fel). A hosszú levegő viszont nem tett neki jót, harmadnapra kissé bezárkózott: csak a földesség és teafű mutatkozik.
Konklúzió: csúcson van a bor, fogyasszuk bárhol és bármikor. Ötvöz valamit mindkét iskolából és csak remélem, hogy ezt a fajta syrah-t csak Villány tudja. 92-94 pont
Vylyan Syrah 2003
A legenda. Tökéletesen összeérett, illesztésmentes illat, oxidált öregedésnek nyoma sincs. Ugye-ugye, a pince a tökéletes tárolás. Earl grey tea, borsos nyers steak, csoki… Legalább négy hangszeren játszik és nem dzsemes, de igen érett. Szájban hömpölygő, nagy anyag, szilva és szilvalekvár vezeti, füst, grafit és szilvapálinka. A szerkezetben már tetten lehet érni némi lágyságot. Őt egy lendületből, nagy kedvvel fogyasszuk el az első este. Néhány órán át jó figyelni, ahogy a tíz év minden emléke percről percre mást mutat a pohárban, de több napos fárasztásnak már ne tegyük ki.
Konklúzió: tiszteletre méltó, nagy öreg, de nem vén. Legendás. Pontok természetesen itt nincsenek, csak részemről áhítatos csend.
Bevallom, sokat vártam a kóstolótól és annál is többet kaptam. Nem szoktam lelkendezni, de valóban be-bevillantak a hat-nyolc évvel ezelőtti történések és egy sor másik emléket is felszínre hozott ez a pár korty bor. Villány legyen és maradjon önmaga, szeressük azért, amilyen. Felismerték, hogy az elegancia, az alkohol csökkentése, az egyensúly a helyes irány és a Vylyan ebben a felismerésben az elsők között volt. Aki megteheti, tárazzon be pár palackot a 2009-esből, hogy 2015 és 2019 között úgy merenghessen el a fejlődése felett, mint most én.
