Inkább rejtély, mint élvezet, túlontúl sok alkohollal és maradék cukorral. Hiába az ára, ha mindenből a kevesebb több lett volna.
Ritkábban jutok Hajós-Bajai borvidékről származó borhoz, ez egyrészt az én szegénységi bizonyítékom, másrészt a terítés problémája. Ezért aztán, újszülöttnek minden vicc új alapon sok ismeretlen termelőre akadok a vidékről.
Így volt ez ezzel a borral is, melynek címkéjéről csak azért érdemes pár szót írni, mert míg a neten meg nem néztem, konkrétan azt hittem, hogy Pélityékről van szó. Kiderült, hogy dé az a pé, de az ilyen címkék egyébként is evolúciós zsákutcát jelentenek. Mindegy, mondhatni, nem a külcsín a lényeg ? nézzük, mi van belül.
Elsőre azt lehetne hinni, hogy egy jóivású, könnyed nyári borhoz van szerencsénk. Ezt sugallja az egyszerű, zártabb illat, melynek még azt is meg lehet bocsátani, hogy semmi fajtajellege nincs. Bár, érdemére legyen mondva, fajélesztős tutti-frutti szaga sincs. Ízben ugyanez, de sajnos itt közbeszólnak dolgok. Például a kelleténél nagyobbra hangolt test. Illetve a kelleténél jóval nagyobbra hangolt alkohol (14,13%, a palackon így!). Aztán a kelleténél sokkal többre hangolt maradék cukor, amitől megkérdőjeleződik a bor száraz mivolta. Különben tisztán, jól elkészített bor, ilyen jellegű hiba nincs benne. Ízben sem bújik elő sok izgalom, ez akár szürkebarát is lehetne így, vagy chardonnay. Felmelegedve némi fehérhúsú gyümölcs és szirupos édesség, de ennyi. Kérdés, mit szerettek volna ezzel: egy komolyabb megjelenésű, hordósan érlelt nagy savblanc-t, vagy egy könnyed, frissítő, üdítő savblanc-t? Mivel megoldani nem tudom, a 850 forintos palackár sem löki tovább a 2 csillagnál.
