Nem kétséges, hogy az értő borszerető közönség körében a ?terroir? egyre inkább hívószóként funkcionál. Viszont most szeretnék azokhoz is szólni, akik nem feltétlenül foglalkoztak eddig ezzel a kifejezéssel.
Mi az a terroir? Sokan próbáltak már erre definíciót találni. Az én megfogalmazásomban a terület (dűlő, talaj, kitettség, stb.), a szőlőfajta, a mikro- és mezoklíma, a szőlészeti és borászati technológia, ezen belül az alkalmazott (vagy mellőzött) szerek és a borász hozzáállásának, elhivatottságának, tapasztalatának olyan konstellációja, amely ebben a kontextusban valamilyen többletet ad ahhoz, mintha ezeket a tényezőket szimpla matematikai módon összeadnánk. Ha a bor, amit kóstolunk, mesél a tájról, a dűlőről, ahonnan jött és a borászról, aki életre segítette.
Miért fontos a terroir?
Mert egyedi. Az egyedi pedig nagyon gyakran érték, ezért tiszteljük és szeretjük (jó esetben). Azt hiszem, le kellene térdelnünk, hogy olyan adottságú termőtájaink és ?terroirjaink? vannak, mint mondjuk Tokaj. Itt már kijegecesedett annyira az évszázadok során a szemlélet, hogy azok a fajták maradtak elsősorban termesztésben, amelyek megfelelően tudják közvetíteni a terroirt. Ilyen például a furmint, a hárslevelű (de más (magyar) tájakon az olaszrizlinget, rajnai rizlinget, syraht, kékfrankost, pinot noirt is ide sorolom).
Miért fontos a dűlő?
A terroir egyik leglényegesebb tényezője, mivel a napsütésnek való kitettsége, talajának szerkezete és minősége (tápanyagban gazdagsága vagy szegénysége), dőlésszöge, vízáteresztő képessége, színe az, ami a borban vissza fog köszönni. És persze nem utolsó sorban a hangulata! Jómagam imádok elmerülni egy-egy Somlóról, Badacsonyról, Tokajról készült jó felvételben, szinte érzem az illatokat, ízeket.
Mit tudunk a dűlőkről?
Szinte minden borvidéken van dűlős besorolás, és ha megjelenik a dűlő neve a bor nevében, akkor biztosak lehetünk benne, hogy a gazda az ún. forgalmi tételeknél magasabbra akarta pozícionálni. Azokon a borvidékeken, ahol szinte minden ?dűlős? – ilyen Tokaj is ? már igény van egy magasabb rendezettségre. Ezért vágott bele Bél Mátyás (bátrabbaknak Matej Bel) a XVIII. században, majd nem sokkal később Szirmay Antal is a dűlőklasszifikálásba. Ezt a munkát pedig folytatni kell, mert nem vitásan Tokaj önmagában is egyedi az egész világon.
Mi a helyzet ma?
Lemaradás van, az 1990 előtti kommunista éra tömegtermelésre fókuszáló szemlélete nem kedvezett az egyedinek. Az erőltetett művelésmódok, az uniformizálás még sokáig fogja éreztetni a hatását a borvidéken. Körülbelül az ezredfordulóra tehető az az időpont, amikor az első komolyabb tokaji szárazak is a polcra kerültek és még több évnek kellett eltelnie, amíg megtanultuk a Danczka, Úrágya, Szerelmi, Betsek, Krakó, Szent Tamás nevét. Ahhoz képest, mekkora út van mögöttünk, ez a nyúlfarknyi húsz év nem tűnik soknak, ugyanakkor nemes feladatnak és kihívásnak tartom termelő és fogyasztó szemszögéből is az újrafelfedezést.
Akit ez a téma behatóbban érdekel, jöjjön el a HetedHétHatár nevű rendezvényre, ahol 23 dűlő fog bemutatkozni, mind egy-egy birtok borain keresztül, de lesz kötetlen mesterkurzus is, ami további hat dűlő sorsát és osztályozását fogja boncolgatni. A belépőhöz térkép és a dűlőkről szóló könyv is jár majd. Részletesebb infó itt.
(A képeket a Szent Tamás Pincétől és a Götz Pincétől kölcsönöztem.)
