Hagyománya ugyan lehet a természetesen édes Riojának, de valljuk be: a kutya se hallott róla eddig. Most azonban elkezdtek vele komolyabban, kereskedelmi szinten is foglalkozni egyes pincék.
A nagy, komolyabb vörösökről ismert régióban két pincészet is komolyabban elkezdett a kései szüretelésű édesborokkal foglalkozni. A Dinastía Vivanco, Rioja Altában és a Bodegas Loli Casado, Rioja Alavesában a pionírjai a helyiek által csak supuradosnak nevezett kései szüretelésű édesbornak.
Ezt hagyományosan a télen, padláson megaszalt szőlőkből készítik, az ilyen desszertbor különleges alkalmakra szól, írja a Decanter. A nemespenész sem ritka, a Dinastía Vivanco négy fajtából készült Colección Vivanco 4 Varietales Dulce de Invierno 2009-ese (tipikusan rövid, lényegre törő spanyol név) részben botritizált tempranillóból, gracianóból, garnachából és mazuelóból áll, az Ebro folyóhoz közel eső (pára = penész) El Cantillo nevű területről származik.
A borász, Rafael Vivanco (bordeaux-i nevelés) francia tölgyben érlelte a borokat, majd 12 hónapos palackérés következett. Ami érdekes: jelenlegi szabályozás miatt, a négy markáns színanyagú összetevő ellenére kereskedelmi forgalomba rozéként kerül, és halvány narancsszínű.
A Bodegas Loli Casado nagy élharcosa az autochton fajtáknak, ezért viurából (másik nevén macabeo, a Cava egyik alapja a parellada és a xarel.lo mellett ? Languedoc-Rousillonban ebből készül a vin doux naturel, amely a nevével ellentétben nem természetes, hanem erősített édes bor) készített supuradost.
Mindkét pince tőkén aszalta a gyümölcsöket, nem a hagyományos, padláson, szalmán való szárítás módszerét alkalmazták. A Bodegas Loli Casado bora 12 euró körül, a Dinastía Vivanco ?rozéja? 21 euró körül kapható.
Rioja borvidék szabályzata éppen most van módodulóban, pont a supurados miatt: jelenleg félédes és édes fehérek és rozék készülnek, édes vörösök nem. Az új szabályozás szerint félszáraz és félédes vörösöket is készíthetnek, ill. forgalmazhatnak a pincék.
