Eladás és kontroll
Tavaly év eleje óta a magyar közösségi bormarketing havonta mintegy százmillió forintot bukik, noha a magyar bornak égető szüksége lenne az eladás javítására és minden fillérre mind a belső, mind a külső piacokon, állítja Nemes Richárd, a Magyar Bormarketing Kht. ügyvezetője. Ehhez képest jelenleg egy fillér sem folyik be közösségi marketingre, noha borszakmai berkekben szinte a jövedéki adó 2000. évi bevezetésének pillanatában felmerült, hogy jövedékből járulékot kéne csinálni. Ez azt jelenti, hogy megszűnne a borra literenként kivetett 8 forintos jövedéki adó, de a pénzt továbbra is beszednék. Az így befolyt tisztes summa azonban nem állam bácsihoz kerülne, hanem egyik részét bormarketingre, a másikat a borok ellenőrzésére költhetné az ágazat. Mert ez volna a honi borpiac dinamizálásának két sarokköve: növelni az eladást és csökkenteni a borhamisítást. (Megjegyzendő, hogy nem arról van szó: a magyar bor a világ legjobb bora, csak a marketing hiányzik. Oh nem: az árualap minősége hullámzó, és noha tény, hogy hatalmas a fejlődés, de világpiaci aspektusból a honi borok zöme világpiac-képtelen és még a tetejébe? marketing sincs).
Ez a 8 Ft/liter talán elég lenne e két folyamat beindításához. A honi bortermelés kereken 3 millió hektós volumene után a 8 Ft-ból 2,4 Mrd-nak kéne összejönnie, ennek 60 %-a jutna marketingre. A valóságos összeg ennek mintegy a fele. A bor jövedéki adójából befolyt pénzösszeg átlaga ugyanis az elmúlt öt évben 1,2 Mrd Ft, ami azt jelenti, hogy az adó fele, évi bő egymilliárd eltűnik valahol. Ez a valahol a számla nélküli értékesítés, a fekete kereskedelem és a borhamisítás homályzónája, de ennek taglalása szétfeszítené szerény dolgozatunk kereteit, most a marketinget, nem a hamisítást vizsgáljuk.
Se adó, se járulék
De legalább az a milliárd befolyna. Ám a szakma és a tárca két éves dialógusa egyelőre oda vezetett, hogy most se jövedéki adó, se járulék. Történt ugyanis, hogy a borásztársadalom felől megfogalmazandó igényt akceptálva a törvényhozó a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló 2004. évi XVIII. törvényt a 2005. évi CLVII. törvénnyel módosította. Eszerint a bor belföldi forgalomba hozatali engedélye kiadásának feltétele a 8 Ft/l forgalomba hozatali járulék megfizetése, a járulék a bormarketing és minőség-ellenőrzés célját szolgáló előirányzat bevétele. A forgalomba hozatali járulék 60 %-át a borok közösségi marketingprogramjának kidolgozására és végrehajtására kell fordítani, 40 %-a az Országos Borminősítő Intézetet illeti meg, mely azt az ellenőrzés fokozására köteles használni.
Ám az adót járulékká konvertáló (2005. december 28-án hozott, 2006. január elsejével életbe lépő) törvénynek van egy kis szépséghibája, nevezetesen, hogy előre befizetendőként határozta meg a 8 Ft-t, ami a borásztársadalom egységes felháborodásával találkozott. A jövedéki adót sem kellett előre kellett leperkálni és a rendelkezés a borászok szerint piacilag is abszurd. Egy üzleti év elején ugyanis nem tudhatod, mennyi bort fogsz eladni bent és kint, hogy egyáltalán eladod-e, azaz, hogy mennyit kell befizetned, mekkora lesz a hozzájárulásod összege. Tudnivaló, hogy az ágazat egésze nem nyereséges, csak egyes pontjain van sok tőke, a borászatok zöme nem rendelkezik akkora likviditással, hogy előre fizessen, ezért a borászok kifejezett kérése volt, hogy utólag fizethessenek. Nem így történt, mert az agrártárca szakapparátusát meg némi kételyek gyötörték az utólagos befizetés hatékonyságát illetően. Aggályos ugyanis költségvetést készíteni bizonytalan és kiszámíthatatlan pénzeszközökre, ha nincs büdzsé, semmilyen marketing projektet nem lehet előre megtervezni. Hiszen láttuk: még az adónak is elnyeli a felét az illegális gazdaság fekete lyuka, vajon ha az adóból ennyi folyt be, a járulékból mennyi folyna be egy adóelkerülő attitűdre épülő társadalomban? Annyit mindenesetre sikerült elérni, hogy 2006 januárjától nincs borjövedéki adó és nincs járulék sem.
Vita a kasszakulcsról
Afölött ugyanis, hogy a járulék fölött ki diszponáljon, a tárca, azaz az állam, vagy a borászok, azaz a szakma, bonyolult vita bontakozott ki. A borászszakma persze amellett érvelt, hogy a pénzt a 2005 májusában reprezentatív borszakmai szervezetek által létrehozott Magyar Bormarketing Kht kezelje, a szakapparátus viszont hangsúlyozta, hogy a kht az úniós közösségi jog értelmében nem kifizetőhely (büdzsén átfolyó, azaz állami támogatásnak minősülő pénz fölött Európában szakmai és/vagy civil szervezet nem diszponálhat, hisz? az burkolt-tiltott állami támogatás). A kölcsönös bizalmatlansággal fűszerezett bonyodalmas viták végül tavaly ősszel megállapodáshoz vezettek. A 2006. szeptember 6-án a várbéli borfesztivál nyitányaként mintha angyal szállt volna át a város, az FVM apparátusa és a magyar szőlő-borágazat felett, mert a több éves huzavona után egymásra talált a két fél, és mintegy kézen fogva és meghatottan jelentették be: a tárca kezdeményezi a bortörvény-módosítást az utólagos fizetés végett. A miniszter, aki mintha azon kevés politikus közé tartozna, akik megértik, hogy a borágazat az ország portfóliójának legattraktívabb eleme lehetne és akceptálja a borásztársadalom önállósulási törekvéseit, a módosítást követően kiadja a végrehajtási utasítást. Amint az megvan, megkezdődhet a járulékfizetés, a marketingre fordítható források felhasználásának irányítása és ellenőrzése pedig a Kht. feladata.
Nemes Richárd
Nemes Richárd bizakodó. A Bormarketing Kht ifjú ügyvezetője szerint ősztől, még inkább 2008-tól végre tényleg beindulhat a magyar közösségi bormarketing. Addig is egy forint önkéntes hozzájárulás befizetésére kérte a borásztársadalmat, hogy legyen miből előkészíteni a költséges munkát, hiszen a marketinghez három dolog kell: pénz, pénz és pénz. A bortörvénynek a pénz beáramlását lehetővé tevő módosítására idén márciusban kerül sor, a jövedéki adóból átalakított, a belföldön forgalomba hozott borok után fizetendő 8 Ft/liter forgalomba-hozatali járulékot ezután tehát nem előre, hanem utólagosan, a jövedéki törvény rendelkezései alapján évente kétszer kelljen megfizetni a borászoknak, augusztus 15-én és december 15-én.
Nem csodálkoznánk azonban, ha a dologból megint nem lenne semmi. Nem először tűnik úgy, hogy végre elérkeztünk a happy endinghez. E történet sajátja, hogy minden évben úgy tűnik, jövő évtől végre megindul a magyar közösségi bormarketinget megváltó, érdemi pénzeszközök áramlása, majd az apparátus és a borászszakma bizalmatlanságtól áthatott dialógusa ismét megfeneklik.
Letölthető a Közösségi Bormarketing Program tervezete
Dr. Nemtudomka
Korábban:
Rengeteg magyar érem Párizsban
