Kínlódásom a Somló megismerését illetően Tokajra hatványozottan igaz: bonyolultabb és nagyobb terület, megdöbbentően változatos klimatikus és talajviszonyokkal. Aki egy mondatnál mélyebben kíváncsi az ügyre, olvasson a könyvtárnyi rendelkezésre álló irodalomból, én csak azt tudom fenntartani, amit már egyszer leírtam: le kellene térdelnünk, hogy Tokaj a mienk.
Örömmel írom le, hogy B. Kiss János nem csupán a jó fej és közvetlen borászok táborát gyarapítja, de azokét is, akik a megfelelő tisztelettel és alázattal viszonyulnak a helyzet iránt (?még a legelején tartok az útnak?). Az általa vezetett Breitenbach Pince területei nem a reflektorfényben találhatók (kivéve talán a Lapist): Alsó-gát, Göböly, Csadó, stb. dűlők nem biztos, hogy mindenkinek ismerősen hangzanak, viszont öreg tőkékről kerülnek a Breitenbach borok, a szőlő egy része pedig heroikus bakművelés alatt van. Három bort kaptam tüzetesebb vizsgálatra (jellemzően másod- és harmadtöltésű francia barriquehordókban érlelődtek), kaptak időt és levegőt bőven, a más- és harmadnapi visszakóstoláskor sem volt egyikkel sem probléma.
Breitenbach Ordinarium 2008 Alsógát-dűlő
(alc 14,5%, cukor 2,7g, sav: 5,7g, extrakt 33,5g ? 70% furmint 30% hárslevelű)
Az ordinárium írásos emlékeinkben az 1700-as évektől szerepel, mint az egyszerű, száraz tokaji megnevezése. Ennek alapján elvileg fajtabornak kellene lennie, de ez egy furmint-hárs házasítás. Átlagosnál mélyebb, zöldbe hajló citromszín, nem túl lusta anyag, de nem is igyekszik le a pohár falán. Illatában elsőre a mineralitás kifejezett némi petrolos háttérakkordokkal: nekem elég volt egy szippantás és máris szimpatikus a bor. Aztán jön a tokaji férfiasabb arca: szárított virágok, fenyőgyanta, A korty balanszált, mindenből egy picit több: vastagság, sav és alkohol is, pici maradékcukor adja alá a hátteret. Frankó mandulás kesernye indít és vált át gyógyszeres-meszes fanyarságba a lecsengésben. Hordótónusok, édesfűszerek, finom furmintos fajtajellegű körtésség is van. Szépen egészíti ki egymást a két fajta, a hárs kedvessége nélkül, a furmint tartása nélkül nem lenne ilyen jó (de szerencsére az ? a szerencsétlenség inkább csak az elkészült palackok száma: mindössze 978). A másnap kibontakozó hársas-medvecukros illat és a lecsengésben felerősödő gyógyfüves már-már mentás tónus a három közül a kedvencemmé tette. Nagyon jó vétel ennyiért (pl. Radovin 1600Ft én úgy tudtam 2000 Ft körül fut), ha a Slukk! rovatban futnánk, akkor 4,5 csillag lenne.
Breitenbach Halas 2008 Halas-dűlő
(alc 13,5%, cukor 7,3g, sav 6g, extrakt 29,8g ? 100% furmint)
Közép arany szín, illatában kézzel facsart kőcseppek, buja hársméz, kamilla, roppanós barack, karamell. Kifejezetten barátságos illat, ugyanakkor tiszteletet parancsoló. A kortyban a közel harmincas extrakt és a hét gramm körüli cukor is jelzi, hogy nem a könnyed ivóborok táborát erősíti. Vastag, markáns bor, mondhatni egy mosolygó szumós meccsen kívül, mert a cukor szépen fedi el a határozott savakat a lecsengésben, így egy krémes textúrájú, szánkat hosszan kitöltő gyümlcsösség ami leginkább jellemző rá. Azt hiszem olyan bor, amit az is tud élvezni, aki nem akarja nagyon hosszan keresgélni a rejtelmeit, viszont az igazi bormániásoknak is tartogat meglepetéseket.
Breitenbach Fura 2008 Göböly-dűlő
(alc 12,5%, cukor 6,5g, sav 6,2g, extrakt 26g ? 50% furmint 50% rajnai rizling)
Az egész kompozícióról a zöld szín jut eszembe: az illat száras köves, karakteres, benzines-zöldfűszeres, akár növényi jegyekre is asszociálhatunk. Valahogy Lenkey Géza boraira emlékeztet, csak a kifutása kissé rövidebb és a korty krémesebb, de az indítás azonos. Az ízben van egy kis fehér virág, pörkölésből adódó toast és kevés gyümölcs: szikár bor. A lecsengésben itt is feltűnik a kalmopyrines, köves kesernye. Ez igazából férfiassá, de nem keménnyé teszi a végét. A lecsengés nem túl hosszú, azért a jó közepest eléri.
Három bor, három stílus, egy borász. Remélem nem túl sommás az ítéletem, ha azt mondom, hogy a Halast bárkinek, az Ordinariumot inkább férfiembereknek (vagy terroirvadászoknak), a Furát pedig a kísérletezőknek, újat is befogadóknak ajánlom. Higgadt bölcsességre vall a piaci pozícionálás (polcár 1500-2500Ft), ugyanakkor ezt a fajta címkét én jól eltaláltnak gondolom, ami egy magasabb minőséget sejtet. Bár a Halas kétségtelenül az adu-ász, jómagam férfiember vagyok, az Ordinariumot ezért még egyszer megsüvegelem.
