Nem egy nyári habkönnyű bort bontottam, ellenkezőleg. Kellett a tartalom, az erő, az ősök tisztelete, és valami más. A Fransiscusszal pont ezt kaptam. Faltam.
30 fokban az ember habkönnyű semmiségekre, prossecókra, fröccsökre, jégbe hűtött vagy jégkására öntött dél-afrikai chenin blanc-okra vágyik. Vagy nem. Tegnap este pont nem erre vágytam, lehet, segített a VB-szünnap is. Nekem valami tartalmas kellett. Valami gondolatébresztő. Valami nem megszokott. Nyitottam egy Heimann Fransiscus 2007-est.
Nagyon mély rubin szín, árnyalataiban inkább a bíbor felé játszik, magja fekete. Illatában rengeteg pirosbogyós, leginkább meggy, majd édesfűszerek, cédrusosság, kis dohány, finom hordóhasználat. Szájban is jönnek ezek, plusz némi sós érzet, és csoki. Kerek, telt bor, de elegáns, még mindig vibráló savak és fiatal tannin, nagy test, bírja az alkoholt (15%). Ennyit lehet a rovására írni, hogy még fiatal. Ennek ellenére elegáns, izgalmas, kifinomult cucc, árát tekintve örülök is neki. Nem túl drága, (5000-6000 Ft között) de ahhoz igen, hogy csalódni kelljen ? szerencsére nem kell. 4 csillagot kap, megérdemelten.
Ja, és a gondolkodnivaló: kétharmad sagrantinóból készül a Batti kereszt dűlőből, és egyharmad cabernet franc-ból a Porkoláb-völgyből. Az umbriai fajta állampolgárságot nyert Szekszárdon, ki más is vitte volna véghez ezt, mint Heimann Zoli (a viognier-ültető, a tannat-betörő?). A Franciscus nevet így választották: ?Az etruszk helybéliek elmondása szerint a sagrantino szőlőfajtát Umbriába az Assisi St. Franciscus-hoz zarándokló hívek vitték. A Heimannok szekszárdi tíz generációjában hét viseli a Ferenc nevet. Az 1848-ban született őst még Franciscus-ként írták a Biblia hátsó lapjára. Az ő tiszteletükre kereszteltük Franciscus-nak a bort.?
