Krémes, déligyümölcsös bor némi tanninnal, masszív savszerkezettel. Igazi somlói, szikár, minerális, zöldfűszeres tónusokkal.
Elsőként kezdjük a nehezével: a bort készítő Inhauser István negyven éve borászkodott, sajnos 2012. március 1-jén elhunyt, nyugodjék békében. A pince 1953 óta létezik, küldetésük része a juhfark megmentése. A Vulkánt adó szőlő az északkeleti oldal olyan lávafolyásain termett, ahol a legtöbb helyen előforduló sörétes bazalt mellett megtalálható a kemény, sziklás bazalt is.
Hat évesnek nem mondanám az illat alapján, jóval fiatalosabb. Talán a szín aranyosodása az, ami kissé utalhat a korára. Első szippantásra dominálja a hordó vaníliája és krémessége (ez ízben is visszaköszön). Ettől kedves, érthető első felületet ad a hegyet-fajtát alapból nem ismerőknek. Persze nagy levegővétel után kezdi mutatni magát: zöldfűszer, papaya és az elmaradhatatlan ásványok. Vakon inkább furmintnak mondanám, nincs benne a fajtára sokszor jellemző vegetális aromavilág.
A textúra szájban is krémes, déligyümölcsös, némi tannin is jelen van, talán a hordó (biztos nem a fajta). Cizellált torkú borissza erre persze felhúzza a szemöldökét, de savból sem szenved hiányt, jól ellenpontoz, nem lesz se közhelyes, sem lomha.
A korty végén és a lecsengésben jön meg a sziklás bazalt: szikár, minerális, zöldfűszeres tónus zárja. Egyáltalán nem áll neki rosszul, pikánssá teszi a bort. Szűk 4 csillagot véstem az ár-érték rubrikába (Somlói Borok Boltja 2900 Ft), ez egy közérthetőbb, kedvesebb iskolázása a fajtának.
