Van az a vicc, amikor egy vándor túrázás közben, este, jó fáradtan benyit egy parasztházba, ahol épp a család vacsorál. Köszön, de nem köszönnek vissza neki, megkérdi, hogy leülhet-e, inna egy pohár bort, enne egy keveset, de senki nem szól hozzá. Odáig fajul a dolog, hogy kezd berúgni, és elszabadulnak az indulatok. Mivel senki nem mondd ellent neki, először a lányt, aztán az asszonyt teszi magáévá, és amikor ? már nem tud mit kitalálni, hogy reakciót csaljon ki a háziakból ? arra vetemedik, hogy a ház urát szólítja meg, hogy aszongya: ?Bátyám, megettem a vacsorájukat, megittam a borukat, pálinkájukat, megvolt a lánya, meg a felesége ? most maga jön? Hogyan szeretné?? Na, erre felugrik a paraszt, és azt kiáltja: ?Na, azt már nem!? Rögtön mondja is az asszony, meg a lánya egyszerre: ?Apjuk! Te szólaltál meg elsőnek! Te mosogatsz!?
Úgy néz ki most Kántorbandi mosogat a Borravaló háza táján, a szép hosszan elfogyasztott nyaralások után. Van mit bepótolnunk, hadd kezdjük először is azzal: természetesen nem halt be a blog, sőt, soha nem látott fejlődésnek indulunk hamarosan. És lesz is miről regélni: kezdődik a szezon, indulnak a szüretek, járjuk majd az országot a hírekért, milyen lett a termés, milyen újdonságok vannak, stb. Az év pincészete lett a Vylyan, készülnek egy gálára épp, az Oremus háza táján is alakul valami, ezekről mind jól beszámolunk a szokásos módon.
Most már, hogy Dr. Nemtudomka visszatér a kies balatonmellékről, ahol írói munkásságának része volt, Stevie Kraft és Kántorbandi pedig örömmel nyalogatja a WSET zöld plecsnijét, ami a felsőfokot jelenti vájtszemű körökben, az isten sem menti meg a kedves olvasókat attól, hogy az eddigieknél súlyosabb csapást mérjünk borkulturálisan. Lényeg, hogy itt vagyunk, és ragyogunk. Vagy mi.
