Szép emlékek kötnek a Juhász testvérek rozéjához, nehéz, sőt lehetetlen objektíven ítélni. Buja, rozénak nagy, érett, populáris bor.
Annak idején egy gleccsersíelésnek az lett a vége, hogy egy palack ilyen rozé várt egy szaunásvödörnyi hóban, amíg mi a jacuzziban hevertünk. Az idő még csak tovább szépít egy ilyen emléken, ezért aztán hendikeppel indul nálam ez a bor.
A 2011-es évjárat Egerszalókon is meleg volt, ez azonnal kiderül. A Juhász testvérek deklaráltan nagy rozét akartak csinálni, a Paptag egyik legjobb területük. Míg ebben a műfajban nem hiszek, azért azt vitán kívül sikerült elérniük, hogy egy közkedvelt rozét alkossanak. Az összetevők: kékfrankos és merlot.
Már nyitás előtt feltűnik a mély szín, a dugó kihúzásával pedig az intenzív, érett szamócaillat. A pohárban pedig a nem kevés szénsav. Kóstolásnál ez utóbbi értelmet is kap, némileg kárpótolja a túlérett alapanyag okozta savhiányt. Ízre szintén intenzív, eperdzsem és málnamártás, a merlot édességén túl még maradék cukor.
A test nem könnyű, az alkohol szerintem nagyobb, mint a címkén lévő 12.5%, de lehet, hogy csak a túlérettség fűti a bort. És sajnos, ez okozza a finisben fellépő enyhe kesernyét, ami nem áll jól neki. Fröccsnek szerintem nem jó, ezt jól behűtve, magában érdemes inni, a hiányosságok ellenére igen élvezhető. Most ezer forint alatt, ezért 3 csillagot kap. (1200 Ft lenne a max, amit adnék érte.)
