Megint erdőbényei bor került a poharamba, Karádi-Bergeréktől ez már nem az első. Ugyan már öt éves borról van szó, még csak most kezd felnőni.
Szeretem Erdőbénye borait: rusztikusak, mégis rétegzettek, ad abszurdum sokszor kifinomultak. Valahogy úgy vagyok vele, hogy Bénye olyan, mint amilyen Tokaj-hegyalja lenne a nagy (multi) pincék megjelenése nélkül, ahol a kisebb pincék organikus fejlődése a meghatározó. (Nem tudom, hogy ezt az érzést értelmesen el tudtam-e magyarázni?) Vannak hibák, vannak zsákutcák, de egyértelmű az evolúció.
Karádi-Bergeréktől már több borhoz volt szerencsém, ennek a palacknak különösen örültem.
Közepesen mély aranyba hajló élénk szalma szín, nehezen mozog a pohárban. Illatra erőteljes ásványosság, fűszer, virágosság (jácint, akác), hordóérlelés jegyei és érett gyümölcsök. Erőteljes és vibráló savszerkezet, nagy extrakt, érezhető tannin és magas alkohol jellemzi, mely azonban nem lóg ki, a többi alkotóelem megtámasztja. Ízben keleties édesfűszerek és zöldfűszerek (enyhe szegfűszeg, egy kis kardamom, zsálya, kakukkfű) jellemzik elsősorban, gyümölcsben birs (és birsalmasajt), édes sárga alma és némi reszelt alma, és némi trópusi citrusok.
A korty hosszú, ásványvezérelt végig, amely sósságban nyilvánul meg, és barackmagos/pörkölt magos kesernyében végződik. Nem egyszerű bor, meg kell vele barátkozni, de igazán érdemes, fent is látszik, hogy nem egysíkú. Már nem tinédzser, és a szerkezetet tekintve sokáig ilyen szép állapotban lehet még. Gondoljunk bele: ez a bor 2007-es, sűrűn találkozni ilyen korú, nagynak kikiáltott vörösökkel, melyek már régen kimúltak végelgyengülésben. Vaskos 4 csillag.
Ezzel a borral is lehet találkozni a Bor, mámor… Bénye rendezvényen idén!
