Il Carnevale di Venezia: ősi hagyományokra épülő ünnep, amely fénykorát a 18. században élte, majd jött Napoleon. Katona Csaba történésszel beszélgettünk a karneválról, velencei szokásokról, ételekről és italokról.
Carnevale: a legelfogadottabb etimológia szerint a szó a hús elhagyására utal, és ezzel kapcsolódik a farsanghoz, farsangi mulatságokhoz. A karneválnak ősidők óta központi szerepe volt Velencében, ezt jól mutatja a sok szabályozás az évszázadok alatt.
Fénykorát a 18. században érte el, aztán jött Napóleon, és egy 1797-es rendelettel a Velencei köztársaság és a karneváli hagyomány megszűnt létezni, csak aprócska ünnep maradt, majd az osztrák fennhatóság alatt még a jelmezeket is betiltották. Később Mussolini ismét keményített, még az álarcok viselését is betiltotta, és csak 1979-ben született meg a városmarketinget, turizmust célzó döntés, hogy a hagyományt újraélesztik.
Velence és környéke gasztronómiája a lagunára, egyszerű fogásokra, farsangi hagyományokra épül, a savanyított szardella hagymával (Sarde in saor), vastag tészta szardellával (Bigoli in salsa), tőkehalpástétom polentával (Baccalà mantecato) vagy a Risi e bisi, az eredeti zöldborsós rizottó jellemző, ahogy a tapas szerű katonák (cicchetti) és a karnevári sült fánkok (frittelle) is. Ezek mellé egy Soave vagy Prosecco, Bellini koktél, vagy a Spritz Veneziano, avagy Aperol spritz ill., ennek helyi Select variána, a Select spritz dukál.
Erről beszélgettünk Katona Csaba történésszel, de kiderül, mi volt Napóleon kedvenc étele és itala is. Érdemes meghallgatni!
