Rajtaütést hajtott végre a kispolgári jóízlésen és gasztronómián az Omega Zsírsav Bevetési Csoport. Az alakulat a Borravaló kemény magjából állt, kiegészülve a szekszárdi zöldsapkásokkal: a célpont Tengelic volt, a II. Kolbásztöltő és Forraltbor Fesztivál. Az akció sikerült, húsz kiló legálisan letöltésre került. Letöltődött még vagy három-négy liter bor, fél liter grappa és fél liter pálinka is. Beszámoló egy gyönyörűen kivitelezett, profi akcióról a nagy magyar gasztro-szocreál hadszínterén.
Tekeredik, tekeredik az Omega-kolbász
Tengelic két irányból közelíthető meg: Paks felől a hatosról, vagy a 63-as útról (Nagydorog után kell egy durva balost venni). Gyakorlatilag mindegy honnan közelítjük meg, a lényeg inkább a filozofikus miérten van. Még az egyszeri zöldsapkásban is felmerül a célpont felé zötykölődve a csapatszállítón, hogy mi a fenének megy az ember Tengelicre? Mi van ott? (Na jó, van egy wellness szálló, a Hotel Orchidea, de mi van még ott?) Talán ez fordult meg tavaly Gáncs István polgármester fejében, elnézve a gasztroturizmus terén meg nem szerzett ? bár kétségtelenül karnyújtásnyi távolságban lévő ? sikereket. Valami ködös kocsmai beszélgetés aztán arra sarkalta, hogy tegyen ez ellen, s lőn: megszületett a Kolbásztöltő és Forraltbor fesztivál.
Az első ilyenről csúnyán lemaradtunk, a másodikra azonban helyre kis akciócsoportot sikerült összehozni, két szekszárdi veterán (fedőnevük Sün és Cornelius), egy budai specialista, akinek igen jó kapcsolatai vannak Katymáron ? ez később lesz fontos (fedőneve: Koni), és persze a Borravaló kemény magja (fedőneve: Kántorbandi) személyében. A megadott találkozási pont N46.3655344° E18.6976268° volt 2007-12-09-én 0830-kor. Itt gyorsan lezajlott az erőforrások egyesítése (a terepruhák, akció stílusához illeszkedő kiegészítők már rajtunk voltak), majd a csapatszállító járművel Tengelic felé vettük az irányt.
Az úton gyors taktikai eligazítás következett, melynek részleteit nem árulhatjuk el, de a parancsnokság egy rövid részletet feloldott a 30 éves titoktartási kötelezettség alól. Ezek Cornelius (beosztása: tisztogató; szakterülete: égetett szeszek, darált húsok, tálalás) szavai az Omega-csoporthoz az akciót megelőzően:
„A kóbásztőttésre készülnünk kellene egy-egy butykos borral. Csak nem bízzuk magunkat a büfé szeszélyeire?! Persze a disznóságokkal folytatott alkotó bíbelődés értelemszerűen kívánja a röviditalokat is. E kérdésben szintén elmélyülés kívánatos. Én gondolatébresztőként mintegy liternyi grappát néztem ki…”
A bevetés helyszínére érkezve (0845) rögtön világos volt, hogy szükség volt erre a beszédre. Egyébiránt azonban sötét volt. Ennek ellenére rögtön megtaláltuk az objektumot, a főút mentén elhelyezett fesztiválsátrat, ahol az Omega Zsírsav Bevetési Csoport végre összemérhette évek során felgyülemlett töménytelen (valójában inkább tömény) tapasztalatát és tudását azokkal, akik el mertek jönni ? és ide is találtak.
Három liter Takler és a drekó, városjelző táblával
Gyors, összehangolt munkával kipakoltuk arzenálunkat, mely a korszerű technológia és népi tradíció tökéletes keveréke volt. Ezek: KT-100-as töltő berendezés (100 mm-es huzagolt csövű löveg), 16 kiló frissen darált kolbászhús (ehhez jött még 4 kiló a nevezéssel), bél, konyhamérleg, fűszerek (bors, só, fokhagyma, frissen darált bogyiszlói paprika), 3 liter Takler-féle Házi Vörös a Bortársaságtól, pár üveg a helyi szekszárdi erők privátjából, a már emlegetett Grappa, fél liter Katymári Papramorgó és persze az akciónál elkerülhetetlen közelharc-felszerelés (úgymint kések, villák, drekó).
Ismét eligazítás következett: a bevetési csoport rangidőse, Sün (beosztása: irányító; szakterülete: fröccsöntés, húskeverés, fűszerezés, precíziós technikai műveletek) figyelmeztetett a fesztivál üzenőfalán lévő bölcsességre: „Az idő rossz, a pálinka jó. Délutánra megfordul.” Ezt mindenki jól az agyába véste, melyben segítségünkre volt a papramorgó. Ezután egy felessel hangosan köszöntöttük (0915 körül) a megmérettetésre érkezett deszantosokat. Képviselte magát többek között: Bátaszék, Bogyiszló, Csongrád, Dunaszentgyörgy, Fadd, Fácánkert, Harc, Jánosmajor, Kölesd, Murga, Pörböly, Szedres, Tengelic és Zomba. Jómagunk Szekszárd nevében vettünk részt.
A polgármester megnyitotta a vetélkedőt. Róla rögtön kiderült, hogy Fadd-Domboriban különféle szervezett mulatságokon vettünk közösen részt, a mellettünk Karaj Bt. néven futó csapat vezetőjével együtt, aki egyébiránt a Hotel Orchidea mesterszakácsa, és a tavalyi bajnok. Lázas munka kezdődött mindenütt, daráltak, kevertek. Az Omega Zsírsav Bevetési Csoport nem izgult: egyetlen dolgot kevertünk ezidőtájt, az pedig a fröccs volt. Koni (beosztása: felderítő; szakterülete: fogyasztás, optikai tuning, gyógyfüvek) rövid felderítés után beszámolt a versenytársak erőnlétéről, szokásairól, addig a bevetési csoport többi tagja elmélyült diskurzust tartott a szekszárdi borok helyzetéről. Ebben nagy szerepet játszottak a házi tételek (Csapó pince 2007-es kadarka). Körülöttünk továbbra is lázas munka folyt (valahogy úgy 1000 felé) közben a fogyasztásunkat látva az ellenfelek „előbb leszel kész, mint a kolbász” bekiabálásokkal próbáltak demoralizálni. Ezen csak mosolyogtunk. Nem tudhatták ők, min ment már keresztül ez a négy marcona férfi. Az ilyen szabotőröknek megmutattuk rettenthetetlen Omega harci beállásunkat.
A hírhedt Omega-beállás, karral formált Omega-jellel
1030 felé valamikor, de az is lehet, hogy később ? erről nincsenek pontos jelentések (de hát az akció hevében nem lehet mindent óraműhez igazítani) ? megkezdtük harcunkat a húszkilónyi sertéshússal. Beáztattuk a beleket, daráltunk, mértünk, kevertünk, bekészítettük a KT-100-ast. Útközben több irányból érkezett felhívás keringőre feles pálinka és pohár bor képében, ezeket az akadályokat gond nélkül gördítettük el, vagyis le, magunk elől. A bekeverést követően hagytuk a masszát kicsit összeérni. Körülöttünk már voltak a töltést éppen befejező csapatok, de mi haszna az ilyen akciónak, ha nincs benne muri, kérdezte Cornelius, és a Grappás üveg felé kacsintott.
Nem kellett sietnünk: Sün irányító mindent előre kitervelt. Senki sem számított a KT-100-as elképesztő teljesítményére. A löveg vagy másfél kiló húst bírt el, a szerkezettel egy szempillantás alatt utolértük, sőt beelőztük a mezőnyt. Nem volt versenytársunk. Ekkor azonban rövid intermezzo következett, mert a hangosba bemondták, hogy akinek nincs lehetősége megsütni a kolbászt, annak a zsűri egyik tagja, a Csülökné majd segít. Sajnos itt Kántorbandi (beosztása: söprögető; szakterülete: borok, tömegkommunikációs eszközök, dezorientáció) egy pillanatra elvesztette a fonalat, és tíz percig képtelen volt az asztal alól kijönni. Ilyen taktikai atomtámadásra nem készültünk. Elvesztettük előnyünket. Ennek ellenére igen jól sikerült a töltés, a legszebb szálakat azonnal sütni kezdtük, és a szekszárdi szellemet kidomborítandó, a közel kész kolbászokra egy deci vörösbort öntöttünk ? csak az íze miatt.
Csendélet
Hozzávetőleg ? ezt nagyjából a csoport minden tagjának egybehangzó véleménye alapján sikerült rekonstruálni ? 1300-kor készen álltunk a megmérettetésre, hogy a szekszárdi sültkolbásszal Kovács János mesterszakács, a zsűri elnöke elé járuljunk. Közben mi is aknamunkát végeztünk, és taktikai megvesztegetést eszközöltünk Gáncs Pista polgármesternél, aki közölte, hogy nem iszik, de kinevettük. Ivott.
Miután mindenki a zsűri döntésére várt, a sátor közönsége azzal szórakozott, hogy a hőgyészi tangóharmonikástól kért különféle modern slágerokat. A várakozás minden ilyen akció legnehezebb része: idegőrlő feladat, melybe beleroppantak már edzett idegenlégiósok, vagy a hírhedt gurka elitalakulat tagjai is. Az Omega Zsírsav Bevetési Csoport legénységének homlokán verejték gyöngyözött, ahogy néztük a sorra zsűri elé járulókat, hogy átvegyék okleveleiket. A megasztáros, csillagszületikes vetélkedőkből tudtuk, hogy ilyenkor mindig a győzteseket mondják utoljára. Tekintetünk elhomályosult, kénytelenek voltunk (igen, még is, mi is) oldani a feszültséget. Itt játszott fontos szerepet (is) a papramorgó.
Katonásan kimondjuk: nem nyertünk. Pedig szépen díszítettük a zsűri elé vitt tálat, helyi növényekből készült rögtönzött ikebanával, a mezőny azonban rettentő erősnek bizonyult. Volt, aki kész falugazdaság makettet készített tésztából, még rénfára húzott gyesznó is volt rajta, kibelezve, ketchup-vérrel. Megjegyzendő azonban, hogy a tavalyi bajnok mesterszakács csapata sem nyert, ami azért megnyugtató, mert kóstoltuk egymás sültjét, és igen faintos lett mindkettő, hogy ilyen gasztro-militáris szlenget használjunk.
Kolbásztál helyi növényekből és bogyókból összeállított ikebanával
A 1330-1600 közötti időszakból csak homályos emlékeink vannak, annyi biztos, hogy délután a szekszárdi tűzoltó zenekar fújta, estére a bátai táncosokat várták ? de ezt is csak a plakátból tudjuk.
A csapatszállító megérkezett, valamikor, úgy nagyjából, bár erről eltérő emlékek vannak, szóval valahogy úgy 1630 felé lehetett (hiába az egész napos akció, meg a kupa meg nem kaparintása megzavart minket). A felszerelésünket rendezett sorokban elpakoltuk és Szekszárd felé vettük az irányt, hogy egy kellemes lokálban kipihenjük a nap fáradalmait. Az Omega-csoport tagjai szó nélkül, kimerülten zötykölődtek a csapatszállítóban. Mégsem leverten hagytuk el az objektumot, sőt. Ez több okra vezethető vissza: egyrészt jó mulatság, férfimunka volt. Másrészt a csomagtartóban békésen zötykölődött velünk az a nem elhanyagolható 20 kiló kolbász, amit letöltöttünk, a kemény télre felkészülve. Lesz abból még bőven toros tál a zimankóban.
Zárójelentés:
A II. Tengelici Kolbásztöltő és Forraltborfesztivál teljes hazai sikert hozott. Első lett a dr. Tóth Károly vezette tengelici csapat. Második helyen a szintén helyi Rokonyok, harmadik helyen Kajsza Béla csapata végzett. Különdíjat kapott a csongrádi és a murgai csapat. A fesztivál költségeit helyi és környékbeli támogatók állták. Gáncs Pista szerint a bevételt idén is a településre fordítják. Jövőre be akarják vonni Baranyát és Somogyot, és régiós szintű rendezvényt akarnak rendezni, legalább harminc csapattal. Egy biztos: mi megint ott leszünk. Over and out.
Kántorbandi (söprögető – Omega Zsírsav Bevetési Csoport)
