A zweigelt kékfrankos és St. Laurent keresztezése – általában fűszeres, nem túl komplex bort ad – bár én pont az egyszerűsége miatt szoktam kedvelni.
Volt a nyáron egy Bécs-buli az Ötkertben, volt zene (Peter Kruder) és kulinária (Christian Petz sztárséf ? anno a Palais Coburgban két Michelin csillagot szerzett, jelenleg a Badeschiff Holy-Moly éttermében egy csillaggal operál és egyben az „új bécsi konyha” vezéralakja). No meg borok, a Mayer am Pfarrpflatz pincétől.
A zweigelttel kevesen foglalkoznak komolyabban Magyarországon: a „kötelező” soproniakon kívül egy-két szép Orsolya vagy Vylyan tétel ugrik be az elmúlt tíz évből. Az osztrákoknál persze másképp van, sok pincénél a stabil „alap”, vagy ivóbor, amit aztán szelekciók is követnek, divatosan szólva „kimaxolják” a fajta képességeit.
Közepes intenzitású, kékes reflexekben erős, bíbor színű bor. Illatában újboros, friss szilvával és rengeteg fűszerrel. Nagyon erősen emlékeztet egy markánsabb oportóra: zúzott cseresznye, feketebors is van benne. A márton-napi hangulat szájban is folytatódik: van egy kis pezsgés-mozgás a kortyban, bár komolyabb a bor, mint az illata után vártam.
Fűszeres fővonalon mozog, jó savak támasztják. A test eléri a közepest, egy kis piros bogyós gyümölcs is van benne (cseresznye és cseresznyebefőtt), pici kesernye keretezi. Klassz ital, 4 csillag.
