Mindenki ismeri a mondást: „hátra van még a fekete leves!”, ami valami baljóslatúra utal. A magyar legendárium a törököktől megismert kávéhoz köti, de a spártaiaknak is volt híres fekete levese.

A magyar legendárium több esetben is magyar méltóságok törökök általi tőrbe csalására és a kávéra utal, amikor a „hátra van még a fekete levest” szólásról van szó. A történetet több személyhez is hozzákapcsolták: Majláth Istvánhoz, Thököly Imréhez és Török Bálinthoz. Arany János Török Bálint című balladája is összekapcsolta a fogságba ejtést az ebéd utáni feketekávéval. Vajon azonban tényleg kávé volt ez a bizonyos fekete leves?

Hiszen a spártaiaknak is volt egy legendás fekete levese, a melasz dzómosz, ami sertéshúsból, sertésvérből, sóból és ecetből készült és a rossz nyelvek (sic!) szerint borzalmas ízű volt. Plutarkhosz Lükurgosz-életrajzában egy pontoszi király annyira kíváncsi a híres levesre, hogy spártai szakácsot vásárol. Amikor megkóstolja, nem ízlik neki. A szakács válasza: „Ó, király, ezt a levest annak kell ennie, aki már megfürdött az Eurótaszban” – utalva arra, hogy ha megfelelően éhez valaki, akkor jól fog esni.

Ha pedig kicsit tovább kutakodunk, találunk több népnél ilyen levest, és ehhez kapcsolódó negatív kifejlet társítást: ilyen párhuzam lelhető fel a lengyel czarna polewkánél, de van belarusz, ukrán, lengyel és német vonzata is. Ennek jártunk utána Katona Csaba történésszel, érdemes meghallgatni!
