Barkaszi Dórából árad az életöröm és energia: kineziológusnak tanul, modellkedik és még számtalan dolgot csinál párhuzamosan. Többek között önmagáért a szépségért – l’art pour l’art – tervez pohárjelölőket, amelyek gyakorlatilag ékszerek.
Láttam már jó néhány pohárjelölőt, a tisztán funkcionális Pulltextől az igazán különlegesig, de ékszer formájában még nem találkoztam ilyennel. Dóra ezt valósította meg. Bár még csak most kezd „betörni” a (nem létező) piacra, nagy kedvvel és lelkesedéssel beszél. Érezni, hogy szereti, amit csinál.
– Honnan jött az ötlet, az indíttatás?
Régen az Egyesült Államokban fedeztem fel a pohárjelölők nagyon leegyszerűsített verzióját és azóta is sokszor kerestem itthon hasonlót, de sehol nem találtam – főleg olyankor, amikor olyan embernek szerettem volna ajándékot venni, akinek a klasszikus értelemben mindene megvan, vagy tudom, hogy imádja az exkluzív, részletgazdag dolgokat és szerettem volna olyan dologgal meglepni, amit még „nem látott”.
– Mit jelent a név?
Ez egy asztrológiai fogalom, magyarul „kvintil”-nek írjuk, azt jelenti egy ötöd fényszög – sajnos azonban nem vagyok jártas ebben a tudományágban. Egyszer olvastam arról, hogy milyen szögek vannak és megragadt a szó csengése, így amikor arra került a kérdés, mi legyen a márka neve, egyből ez ugrott be. Csillogó, elegáns hangzása van. Kicsit átírtuk a grafikusokkal a szót, mert eredetileg angolul -e-vel lenne, de nekem így tetszett.
– Mi volt előbb, az ékszer, vagy a bor?
Egyértelműen a bor… Sokszor kirándulások során nem hagyom hazajönni a bandát, mielőtt nem állunk meg valahol, valami kis kóstolónyit venni. Ez azonban csak szimpla kíváncsiság az ízekre – nem ismerem behatóan a borászatot, nekem ez misztikum, mint ahogy Hamvas Béla írt róla. Érzeteket ad.
– És honnan jött a borozás?
Azzal születünk (nevet)! A legelső emlékem nagyapám misebora, 6-8 évesen bele-belehúztunk az unokatesómmal. Az íze évekig megmaradt, sokáig kerestem. ?Muskotályos rozé?, ha jól tudom Bánya Isabel a fajta neve. A kifejezés miatt Egerben és Villányban is hülyének néztek miatta, de kiderült, hogy létezik: kárpátaljai bor, Nagybányáról jött a szőlőtőke. Nagyanyámnak hoztak Kárpátaljaiak bort, amikor újra megkóstoltam, akkor újra beugrott, ez úgy 2-3 éve volt.
– A Quintilt csak csajoknak ajánlod, vagy férfiak is használhatják?
Mindenkinek! Ha tudom, hogy férfinak veszik, fémes, esetleg hematitos irányba tolom, nem az extrém csillogó-gyöngyös variációban gondolkodom.
– Milyen vevőket tudtál megszólítani, van egy jellemző kör, aki veszi az alkotásaidat?
Még csak három hónapja jelent meg a piacon, így nem tudok erre felállítani kört, de az biztos, hogy azok az emberek akik szeretik a szépet, egyediséget vagy az olyasfajta dekorációt, ami a részletekben teljesedik ki.
– Melyik a kedvenc borvidéked?
Nincs kifejezetten kedvencem. Mindenhol meg tudom találni a kapcsolatot. Ezek inkább tényleg a kirándulásokhoz kötődnek: hegymászás, erdőjárás, majd pincészetbe bekopogás, beszélgetés. Egyszer pl., vettünk egy elég rossz bort, de a bácsikával olyan jót beszélgettünk, hogy mégis szép emlékként maradt meg. Az első szerelem, ahogy mondtam, nagyapán régi misebora volt gyerekkoromból. Majd egy amerikai vörös Zinfandel aromája a keleti partról, aztán az olasz, liguriai asztali borok aromái maradtak meg bennem, aztán egy egri természetgyógyász Irsai Olivérje. Mostanában Budapest környékét térképezgettük fel, kíváncsiak lettünk pl., hogy mit készítenek a Pilisben.
– Melyik motívum áll Hozzád a legközelebb?
Még mindig a könyv és utána a bagolykám, de ez is változik, ma ez vagyok, holnap amaz. Borozgatás közben pedig sokszor elgondolkozom a mintákon, hogy miért pont az jött ki. Jó gondolati játék, hogy éppen mi jut eszembe egy mintáról, mit jelent aznap nekem. Egyébként nincs ékszerész előképzettségem, csak beleszerettem és csinálom.
– Mi a végcél?
Amikor édesanyám kézhez kapta az első kört, ő kérdezte meg, hogy nem akarom-e gyártásban csinálni? De igen. Ugyanakkor fontos, hogy az exkluzivitás húzzon egy határt: a határ pedig fizikai határ, mert nem tudjuk igazán nagy mennyiségben készíteni. Ki akartam adni tiszta ezüstből is, akkor azonban 40-50 ezer forint lenne egy szett. Csak úgy nem gyárthatok, mivel nem vagyok (még) ötvös, oda kell speciális szakképzettség kell, fémjelzés, iskola, stb. Ezek jelenleg gátak, pedig medálban, nyakláncban, fülbevalóban is kérték tőlem a medálokat! A variáció, alkotás folyamatos. Rengeteg új ötletem van, folyamatosan gondolkodom új terveken. Első körben volt a balerina, a hárfa, a virágcsokor – ez családi vonal. A mintázó nem tudta virágcsokrot elkészíteni, mert precíziós öntés kellett, de maga a gyártás is nehéz. Álmaim persze vannak – mondjuk a hárfa-húr, de van, amit egyszerűen nem lehet megvalósítani. Mindenképpen akartam egy magyar kört is, hogy meg lehessen szólítani a külföldieket. Rubik kocka, puli, pálinkás butykos (szilvával), kalocsai vagy matyó minta, paprika, bajszos emberke – ez sajnos széttört, nem működött… De elindultam egy úton és töretlenül, vidáman haladok rajta tovább!
Barkaszi Dóra pohárjelölő borékszereit a quintil.hu oldalon lehet megnézni és megvásárolni.
