A századfordulós párizsi világkiállítás a francia borászok számára is nagy dobás volt. 1901-ben rendeztek is egy nemzetközi szőlőmívelési kongresszust, ahova aztán jól meg is hívtak mindenkit, aki számított borászati berkekben akkortájt. Az urak leginkább arról beszélgettek, hogy a filoxéra pusztítása után (kérjük, vegyék komolyan ezt a pusztítást, hiszen a nagy szőlővész hatására gyakorlatilag teljesen lecserélődött Európa szőlőállománya.) hogyan lehet újra kezdeni, mik a helyes művelési módok, mennyire eredményes a viharágyúzás, mint a jégverés ellenszere, hogyan lehetne a borfogyasztást fokozni. Tehát csupa szakmailag ma is aktuális, vérprofi dologról volt szó.
Abban az időben még nem volt koleszterin, az emberek nem tekintették életcélnak a kvarcóra megszerzését és viselését, volt idő a dolgokra, na. Éppen ezért, a franczia borászok egyesülete, amely szintén Párizsban működött, meghívta a résztvevő urakat, mintegy 40 főt egy tanulmányútra, az összes fontos francia borvidékre. Namármost, manapság ugye a dolog úgy működik, hogy ha valahol valami nagy borászati összeröffenés van, akkor a hegy megy Mohamedhez effektus érvényesül. Magyarán egy hatalmas hodályban egymás mellett állítanak ki a borászok, és ha nem vigyázunk, akkor egy nap alatt simán körbekóstolhatjuk a földgolyó, incl. ízléses/ízléstelen standok, kóstolót vezénylő borászok, hoszteszek, falatkák, mörcsendájz.
Nem így akkoriban! A francia borászszövetség állta a cehhet, és az urakat, mint a véres kardot végighordozták a nagy francia borvidékeken. Az utat Bordeauxban és környékén kezdték. Miután Gironde-ot kivesézték, délnek vonatoztak, vagyis a Midi hatalmas bortengerébe, itt főleg azt tanulmányozták, hogyan sikerült a francia szőlőfajtákat amerikai fajokkal keresztezve ellenállóvá tenni a filoxéra ellen. Délről felutaztak Burgundiába, majd Champagne-on át vissza Párizsba. Alsace-t csak azért hagyták ki, mert az akkoriban épp egy híres német borvidék volt?
A delegációban 11 magyar szakember volt. Hely van bőven, úgyhogy a magam részéről megemlékeznék ezekről az urakról itt, legyenek má? múltbéli sztárborászaink is! Tehát: Adamovits Sándor (Újvidék); Baross Károly (Budapest); báró Bohus László (Világos); Dr. Drucker Jenő (Budapest); Hirsch Gyula, Hubert Henrik (Pozsony); Juranovich Pál (Szeged); Kosinszky Viktor (Arad); dr. Kövessy Ferencz (Párizs); Dr. Láczay Szabó László (Sárospatak); Pavic Gábor (Újvidék); Kosinszky Viktor, és Dr. Kövessy Ferencz, mint Dr. Darányi Ignácz m. kir. Földmívelési minister úr kiküldöttei vettek részt a tanulmányúton.
Az úton az urak bőszen jegyzeteltek, okultak, rajzoltak és photographáltak. A tanulságokból végül Baross Károly, és Dr. Drucker Jenő szerkesztette össze a Francziaország Szőlőművelése című könyvet. Namármost. A legfőbb tanulság akkor és ott a borvidékeket végigutazó- és tanulmányozó úriemberek számára az volt, hogy a magyar borászat messze le van maradva a franciákhoz képest. Ott akkor 1901-ben ez bírt lenni számukra a legfőbb tanulság. A franciák felvették a harcot a filoxérával, nem irtották ki a régi tőkéket, olyan technológiát használtak, amiről Magyarországon álmodni sem lehetett (nem nagy dolgokról van itt szó, csak például arról, hogy a francia gazdák hogy-hogy nem úgy telepítettek, hogy a sorok közé beférjen egy ló vontatta eke. Baross szerint a módszert Magyarországon is be kéne vezetni de az ügy elég reménytelen?) és nem utolsó sorban, szigorúan birtokszelektáltan adták el a boraikat.
Az értékesítés kapcsán az urak olyan észrevételt tettek, amely sajna mind a mai napig ottan kísért a magyar borászok problémái között. Íme:
Általában a fraczia bortermelőknek van egy eléggé nem dícsérhető tulajdonságuk ? nem hiuk. Ez a hiuság a legnagyobb baja a magyar termelőknek, és sokszor akadálya a borértékesítő szövetkezetek megalakulásának, mint egtyáltalán a borok értékesítésének. – Na ismerős a dolog?
A konferenciát lezáró díszebéden felszólalt Jean Dupuy, francia földművelési miniszter. Képzeljük most magunk elé a frakkokat, vakító fehér ingmelleket, viaszkozott bajszokat és szépen fésült szakállakat. Az asztalon ezüst eszcájg, meg kristálypoharak, és persze baromi jó borok (bár a mai ízlésnek egy kissé magas lehetett a tannin, de ez most részletkérdés.) No innentől idézem a miniszter úr beszédét, az egyszerűség kedvéért magyarul, nem vagyunk a Háború és békében? Tehát a miniszter úr arról beszél, hogy mit művelt a borpiaccal a filoxéra, és hogyan fognak ez ellen fellépni:
A főok a borpiaczon a filloxera pusztitásai folytán beállott zavar volt, a fogyasztás nem csökkent, s így a fogyasztókat részint mesterséges borokkal, részint más természetű italokkal látták el, s így ízlésök megromlott. A fogyasztók romlott ízlése a lassanként ismét megjelenő természertes borokat nem volt képes megbecsülni, és azért nem is volt hajlandó a régi jobb árakat fizetni. Igy van az, hogy a fogyasztóhoz vezető út a természetes bor elől most is el van zárva a hamisított borok által. Hogy ezen az állapoton változtathassunk a fennálló törvények teljes szigorát kell érvényesíteni, és ha ez nem elegendő, úgy új törvényt kell hozni, hogy minden hamisítás, bármilyen alakban jelentkezzék az, megtoroltassék. Amellyett karöltve kell eljárnunk azon hamis legenda kiirtására, hogy Francziaországban nem terem elég bor, és annak minősége nem kifogástalan.
Figyelmesen elolvasták? Na Magyarország – az összes borász csodájával, és csodaborászával együtt – jelenleg nagyjából itt tart. 106 évvel a konferencia után?
Stevie Kraft
Korábban:
Laroche – pengeéles chardonnay a fagyban
