Ott vannak, csinálják a fantasztikus aszúkat, alázatosan állnak a terroirhoz, kajtatnak a Nagy Tokaji Fehér Bor után. De jó néhányan a tokaji borászok közül azért a vörösre is sóvárognak, természetesen nem eladásra, nem azért, hogy kijöjjenek egy vörös sorral. Csak saját fogyasztásra, merthogy furdalja az oldalukat, hogy adott esetben vörös szőlővel mit lehet kihozni ebből a hihetetlen adottságokkal bíró tájból.
Suttyomban van egy-két vörös tőke az ültetvényen, és egy-két hordó a pince mélyén, nagyjából csakazértis alapon. Ahogyan minden vegyészhallgató életében eljön a pillanat, amikor drogokat kotyvasszon odahaza a rezsón, tisztán „tudományos” érdeklődésből?
Ezekből a tokaji vörös kísérletekből aztán vagy semmi nem szivárog ki a pincészet falain kívüli világba, vagy egy-két jóbarát kap néhány egészen érdekes és izgalmas tételt. Hogy ez a játszadozás mennyire kóser, vagy mennyire szentségtörés, azt döntse el mindenki magában. Szerintem nem rossz, ha van kísérletezgetés, láttunk mi már Hétszőlőben Pinot Noirt.
A Pajzos-Megyer Nicolas Godebskije már szerepelt minálunk, akkor a legrégibb tokajik rejtélyét mesélte el egy esős szeptemberi éjszaka. És már akkor szólt, hogy vigyázzunk oda alaposan, mert lesz rozé. A maga részéről tiszteli a tokaji hagyományokat, de egy kis kísérletezést sem vet meg. Nicolas ugyanis provance-i. És mit lehet elmondani Provance-ról a közepes gasztro-romantikus regényeken kívül? Na mit? Igen, hogy térdig járnak a rozében. Ül az ember a tengerparton, tolja befele a szerencsétlen mészvázúakat & kopoltyúsokat, frissen vásárolt kék-fehér csíkos pólóban feszeng (ami a világ kevésbé vidám felében szpecnázos lenne, errefele viszont sikkes és francia), és issza a rozét hektoliterszám.
Nicolas azt mondta, az emberek a P&M-nél minden évben megpróbálkoztak egy-két kádnyi vörös elkészítésével, de a dolog mindig úgy végződött, hogy a nagy narancssárga műanyag kádban macerált vörösbor inkább az ecet-, semmint a borrajongók érdeklődését kelthette fel. Valahogy sosem akart sikerülni a dolog. Míg tavaly ősszel Nicolas megelégelvén a bénázást, mindenkit elzavart, amikor a vörösre került a sor a feldolgozóban, hogyaszongya (francia akcentussal) „márpedig ebből rozé lesz”.
Mivel tényleg csak 1-2 kiskádnyi (gazdaboltos, narancssárga) vörös szőlője volt, az alapanyagot egy kis traminivel egészítette ki. Tehát 40 százalék tramini, a maradék 60 százalék nagy része merlot, cabernet sauvignon, és került bele kékfrankos is. Minden, amit el lehetetett rejteni a furmint-hárslevelű ültetvények között. Aztán sutty be az acéltartályba. Mikor találkoztunk vele vasárnap, Nicolas azt mondta, már megvolt a palackozás is, 2500 darab 0,5-ös palack készült. „Ze roszé isz fántásztík” mondotta most, persze ezt már mondotta novemberben is. Hát, várjuk, merthogy még egy cseppet sem láttunk belőle.
Mösziö Nicolas szerint az a jó benne, hogy piszok egyszerű borocskáról van szó, semmi fölösleges cicó és fakszni. Gyümölcsös jószág, a tavalyi nyár gondoskodott arról, hogy a savak egészen lágyak legyenek. Ellenben ? állítólag – nagyon érződik rajta a tokaji terroir. Amint rövid leírásában szerepel, egyszerű, frissítő szomjoltó. De mint említettem, mindezt kénytelenek vagyunk elhinni. Csak annyit tudunk, hogy „…isz fántásztík!”
Ha és amennyiben le akarná obiztatni (Az Országos Borminősítő Intézet jómunkásemberei adjanak rá áldást, ezt jelenti az obiztatás, semmi köze se a hódhoz, se Kenobihoz.) akkor, igaz némi undorral, az OBI okosai azt mondanák, hogy Tokajiként nem, de Zempléni tájborként forgalomba hozható – ilyen néven elég sok kannás rettenetet forgalmaznak, egy minőségi rozé csak javítaná az összképet?
Nicolas úr egyébiránt idén nyárra is roszé-őrületet prognosztizál, vagy tíz éve mondogatja, hogy eljön még a rozé ideje is egyszer („tíz éve bizonygatom, hogy a rozé is bor”), merthogy szerinte sokan nem tekintik olyan igazi bornak, mivel nem kell hozzá az a fajta komolykodás mint mondjuk hazai viszonylatban egy nagyseggű villányi vöröshöz. A rozég legtöbbje valóban az a fajta laza ital, ami csak mellesleg bor, elsősorban szomjoltó. És jól is van ez így, szükség van ilyesmire, főleg, ha a klíma továbbra is ilyen ütemben melegszik. Várjuk a féllityós palackot, és eskü, megírjuk milyen volt.
Korábban:
