Királyédes, gerzset, kökényszőlő, kisfekete. Ezek mind a purcsin nevei, amely egy ősi fajtánk, egyes feljegyzések szerint Tokajban a vörös aszú alapját adta századokkal ezelőtt.
A fajta autochton kárpát-medencei, a filoxéravész előtt volt nagyobb területen ültetve, mára szinte teljesen kiveszett, csak a Mátrában és a Bükkben találkozni vele. Viszont Sándor Zsolt (kinek zweigeltjeiről itt számoltunk be hosszabban) kapott az Oremus-tól művelésre egy (!) sornyit, amelyből ebben az évben mindössze hatvan darab fél literes palack készült. Annyira mikrotétel, hogy gyakorlatilag szabad szemmel nem is látszik.
Borunk csavarzáras palackban érkezik, évjárat-megjelölés nélkül (2014-es egyébként, huszonöt napot volt héjon, derítetlen és szűretlen). Halvány gránát szín, korosabb pinot-ra vagy kadarkára emlékeztet. Az illat kis illó-többlettel indít, majd laza, piros hangulatú gyümölcsösség és kökény ugrik be. Szájban lágy érzet, szinte édes textúra, tanninja majdnem zéró, dobálja a savanyú piros bogyósokat és az egrest, meg a fűszereket. Határozott savérzettel távozik. 4500 Ft volt, amíg lehetett kapni. Ez nem kevés egy borért, viszont szinte jelentéktelen összeg egy bortörténeti legendáért.
