14-féle bor forgott az asztalon, melyeket egy holland borszakértő, Jan van Lissum (fent – egyébiránt a Mondivin Kft. résztulajdonosa, Eric Sauter és Tiffán Ede mellett) szelektált ki vagy 80 tétel közül. E borok nemsokára egy holland borbemutatón fogják képviselni Magyarországot, májustól egy 1 Michelin-csillagos étteremben, ősszel új szortimenttel egy 3 Michelin-csillagosban. A hollandus 20 tételt akart bemutatni, de nem talált ennyi világbort, részben minőségi problémák miatt, részben, mert a jó minőség mögé minimum 5 ezer palackos volumen is kell, egy csúcsbor, amiből csak pár palack van, piacképtelen, annyit ér, mint halottnak a beöntés. Szóval a hollandus úr megítélése szerint a bőséges szortimentnek kevesebb, mint negyede üti meg a nemzetközi színvonalat, ezt azért említjük, mert nemcsak arról van szó, hogy ki a csudát érdekel, mit gondol egy ilyen a szélmalomból szalajtott fapapucsos gyüttment a tulipánjaival, hanem sajnos szerintünk ez nagyban, országosan is jellemző arány, ha nem rosszabb a helyzet.
Mármost Bob Smythtől Kató Andráson és Rohály Gáboron át a Borigóig és Borravalóig számosan képviseltették magukat, jelen volt a Borászati Füzetek és a Bor és Piac is. Nem volt értelmetlen a diskurzus, körvonalazódott pár használható stratégiai elem, miközben a hollandus borait nézegettük. Így elsőként két reduktív fehér pettingbor penderedett elénk, az Etyeki Kúria 2006-os Királyleánykája, majd a Hilltop Irsai Olivérje, előbbi markánsabb savtérképet mutat és szénsav is élénkíti, lendületes maszkulin, utóbbi inkább feminin lágyabb, muskotályos, elmosódóbb arcvonásaival és van egy kis édes érintése is. Nemes Richárd, a Bormarketing Kht. ifjú vezetője eközben fölskiccelte, hogy ugye a parlament előtt a törvény, esély van arra, hogy a néhai 8 Ft-os jövedéki adót végre tényleg átirányítsák mintegy a marketingre, pontosabban ennek 60 %-át, a többi a súlyos borhamisítással és számla nélküli kereskedelemmel fertőzött szőlő-bor ágazat kontrolljára menne.
Több éves huza-vona után rábólintott erre a szeretve Tisztelt Ház (bővebben: ld. Történelmi pillanat, Erjedésben a magyar bormarketing). Ez ideális esetben olyan kereken milliárd – másfél millárd körüli összeget jelenthet, ez alatt nemzeti bormarketingbe egyébként bele se érdemes kezdeni. Az persze komoly kérdés, hogy a tervezett járulékot hogyan lehet begyűjteni, hiszen Nemes, pontosabban a VPOP szerint a jövedéki adó felét sem szokták befizetni. Több jelenlévő borász azt javallotta, hogy a hegyközségi zöld könyvet össze kellene vetni a vámosok felé tett bevallással, egy ilyen adatbázisból ki lehetne mutatni a fekete- vagy a szürkegazdaságban értékesített borokat. Az anyagi szempontból jelenleg vegetáló Kht. az 1 Ft-os kampány mellett az ITD Hungarytől és a Magyar Turizmus Zrt.-től kap pénzeket a magyar bort népszerűsítő programjaira.
Miért fontos ez? Hát egyrészt azért, mert néhány egyéni és egy-két borvidéki törekvést (Eger, Sopron, Tokaj) leszámítva a belső piacon nincs érdemi magyar bormarketing, márpedig nem lenne hülyeség kapcsolatot teremteni a vevő és az egyre jobb borok között, illetve, mert őrült verseny van a nagyvilágban, ahol ó nyájas olvasó, a magyar bor, hidd el, jóformán teljesen ismeretlen. Az csak önámító mese, hogy mi bornemzet vagyunk és hogy a magyar bor a legjobb a világon. Óriási fejlődés zajlott le az utóbbi másfél évtizedben, még legalább ennyi ideig forr és erjed a magyar borágazat, de a bort el is kell adni ugye. Nemcsak Ausztria, vagy az argentin állam, de a kies Románia (csak a német piac megdolgozására évi 2 millió eurót invesztálnak a bormarketingbe) és a lassan magát összevakaró Bulgária is nálunk nagyságrendekkel többet költ arra, hogy remek borait a napnyugaton ismertté tegye és eladja, mert az haszon és presztízs a borász és a nemzeti közösség számára. Erre kell a bormarketing, a marketingre pedig mindig őrült pénz kell. A belső bormarketing lényeges előkérdése, hogy a magyar bor reneszánsza ellenére a borkultúra színvonala alacsony, tömeges jelenség, hogy a magyar fogyasztó és igen sokszor a borkészítő is a borhibát tartja erénynek. Ezen hogyan lehetne segíteni? Rohály Gábor szerint ki kellene terjeszteni a borkulturális képzést valahogy, lásd ismét Ausztriát, ahol sokkal több a borsuli és a résztvevő, egy kétnapos gyorstalpaló is hasznos, e sorok írója szerint fakultatív jelleggel be kellene vinni a felsőoktatásba a borkultúra c. tantárgyat.
Eközben a teltebb, érleltebb, hordót látott fehérek érkeztek. Elsőként landolt a Légli Landord 2005, zöldes aranysárga, koncentrált, intenzíven barrikolt, vajas stichű, súlyosabb eset, a 2006-os pannonhalmi rajnai rizling, mely illatban-ízben jóval karcsúbb és nordikusabb tétel. Körbejárt Bussay doki 2006-os Csörnyeföldi Szürkebarátja is, amire felkaptuk a fejünket: Bussay doki, ott Muraszemenyén, ahol háziorvosa vagy öt kis falunak, vadászgat és eredeti, telt fehérborokat készít, igen szép, barrikolt tétellel állt elő, mely úgy hoz egy modern vonást az ízképbe, hogy közben intenzíven és harmonikus szerkezetben tartja meg a Szürkebarát (Pinot gris) virágos szépségét. A világos zöldes szalmasárga bor férfias, fanyar savú, telt, feltűnően szép tétel. Malatinszky Csaba is változtatott hajdani sikeres, barrikolt, vajas chardonnay-ján (a hírek szerint már 2005-ben), és most jóval karcsúbb, acélosabb, magas beltartalmi értékű, de kiegyensúlyozott és könnyedebben csendülő bort készít.
Milyen főbb tanulságokkal szolgált az egyre vígabb diskurzus?
1. Nem lenne hülyeség, ha lenne működő ágazati stratégia, mert bormarketing-stratégiát készíteni úgy, hogy még nincs ágazati hardver, kicsit aggályos, nehéz meghatározni egy függő változót, ha még független sincs. Van egy elég profi 2002-es Nemzeti Borstratégia, de valahogy nincs jelen, egyáltalán nem került bele a praxisba, nem hat a gyakorlati valóságra és alighanem újra kéne gondolni az úniós borreform függvényében.
2. Ha konkrét irányokat akarunk kitűzni, az egyik lehet az arcok, a sztárok felépítése és futtatása a külpiacokon. Bányai Gábor szerint a történet olyan mint a futball – sztárok nélkül nem megy. Ha majd a sok kis borász-Beckham országa leszünk, akkor kellőképpen érdekesek leszünk. Ezt kellene felfuttatni, állami pénzeket is bevonva, hiszen ez inspirálná a termelőket.
3. Illetve szabályozni kellene, hogy mivel megyünk külföldre, Németh szerint kellene egy ilyen borász-beckham-válogatott, valahogy úgy válogatva, ahogy az egri regionális bormarketing-csapat, az Egri Borvidékért Alapítvány választja ki a borvidék borászaiból azt a 15-öt, akit kiemelten promotál.
4. Nem kéne feltalálni a spanyolviaszt. Az osztrák bormarkecoló intézet, az ÖWM (Österreichische Weinmarketingservice Ges.m.b.H) nem szórja-higítja az ott rendelkezésre álló forrásokat, hanem a közvetítőkre, a médiumokra, a véleményformálókra fókuszál, és ez működik. Őket viszi el a borvidékekre, a pincészetekhez, az éttermekbe, a borversenyekre, akik aztán transzmisszionálják az információt a mezei fogyasztó felé. Nekünk is valami hasonló stratégiát kéne követnünk, azaz a HoReCa szektorban és a médiában kell nagyot alakítani.
5. Azaz ez rendszert is alkothat akár, a bot egyik végén a sztárarc, a másikon a célzott médiaoffenzíva+eseménymarketing.
6. Egyértelműnek és nagyon egyszerűnek kell lenni, hangsúlyozta Romsics Laci úr (Gyögy Villa). A külföldet nem érdekli a magyar bor, másrészt ha hungarikummal nyomulunk, több az esély a sikerre, ha világfajtával házasítva jelenünk meg vele, mint ahogy pl. Malatinszky Csaba fog a pinot-kékfrankos házasítással, a Pinot bleu-vel megjelenni.
7. Mi legyen az üzenet, mert üzenetnek lennie kell, olyannak, melyen a fogyasztónak nem kell dolgoznia (gondolkoznia). Ez nem műalkotás, ahol nincs üzenet, mikor megkérdezték Fellinit, mi is a filmjének az üzenete, aszonta: üzenet? Az a posta. De itt kell egy olyan jel, ami arra sarkallja a vásárlót, hogy vegyen magyar bort, hogy magyar bort vegyen le a polcról. Szóba került a sokszínűség, a különcség (wines from an other planet), ami kicsit egybecsengene azzal a halvány egzotikus stichhel, ami a magyar szót máig körül lengi.
A felvonuló vörösök közül e sorok írójának a Vylyan 2005-ös Montenuovo-ja jött be nagyon, mint elegáns, harmonikus, tartalmas és könnyed tétel, Nemes Ricsi úr Konyáriék gyümölcsös Lolienséjére esküdött. A lezáró édesek csúcsa kétségtelenül Árvayék ezredforduló hatputtonyosa, aranyló, fantasztikus faktúra, szép savak, ásványosság, méltó befejezés.
A szelektált borok listája:
Etyeki Kúria ? Királyleányka 2006
Hilltop ? Irsai Olivér 2006
Pannonhalmi Apátság ? Rajnai Rizling 2006
Bussay Pinot Gris 2005
Légli Landord 2005
Malatinszky Chardonnay 2005Weninger Spern Steiner Kékfrankos 2004
Demeter Egri Bikavér 2002
Takler Szekszárdi Bikavér Reserve 2004
Konyári Loliense 2005
Vylyan Montenouvo Cuvée 2005
Bock Cuvée 2000Chateau Dereszla Furmint 2003 Késői Szüret
Árvay 6 Puttonyos Aszú 2000+ Francois MT 2003 pezsgő (Törley)
