Somló a legkisebb, de annál jobban imádott borvidékünk, amiért hajlandó vagyok csatarendbe állni akkor is, ha egy ilyen ?nehéz? évjáratról is legyen szó, mint 2010. A rendezvény idén a Petőfi Irodalmi Múzeumba költözött a Borkollégium szervezésében: nem ragozom, hiba nem volt. A jelszó kivételesen a gyors fogyasztás lesz: amíg 2009 egy hagyományos somlói évjárat öt-tíz-húsz-ötven év (ki milyen bátor, húzza alá a megfelelő részt) potenciállal, addig a 2010-es borok inkább a karcsúbb, frissebb, hamarabb fogyasztandó kategóriába kerülnek (persze mint minden általánosítás, ez is sántít).
Kilenc pince boraiba nyertem betekintést és a helyzet talán annyira nem is vészes. Az amúgy sem tompa somlói savakat tovább hergelte a szeszélyes időjárás, ki így, ki úgy próbált megoldást találni a kihívásokra.
A Dénes Hegybirtok borai most jobb benyomást tettek rám, mint a Furmint Februáron, kedvesen savanyúcukorkás szürkebarát, friss fogyasztásra szánt és akár szódát is elbíró premier cuvée nyárra (rajnai-olasz-irsai-cserszegi, pop-art!), mentás-kamillás, még seprőn pihenő furmint és egy 25g maradékcukros rajnai került a pohárba.
Fekete Béla személyesen is eljött, hogy megmutasson egy szép savképpel bíró, finoman fanyarkás-zöldalmás, ?Feketebélásan? jódos-minerális furmintot (épp a 2007-est palackozzák, ki tudja, ez mikor kerül a polcokra), egy kissé törkölyös-zellerszáras, vegetális olaszrizlinget, egy férfias, brutális extrakttal bíró, de hosszú és kerek hárslevelűt, valamint egy csoda juhfarkot (a fajta enyhén főtt, növényes, fűszeres karaktere a határozott savakkal kiegészítve a terroir remek közvetítőjeként tetszett nekem). Ki tudja, mi lesz a pince sorsa…
A Györgykovács Imrétől megszokott légiesebb, könnyedebb stílus már most szépen mutatkozik: az olaszrizling pemetefüves, mentás, keserűmandulás, már most komplex és hosszú lecsengésű, a furmint üde, de testes, remek körtés-ásványos felhangokkal, a hárs elbűvölő, hölgybarát, sok barackkal, virággal, hersegően friss és csipkedős-gyümölcsösséggel – aminél talán csak a tramini hölgybarátabb (vidám, florális traubisoda, primer aromák populáris stílusban, kis fűszerrel meghintve). A borok nem érték el az ?átlagot? savtartalom tekintetében: máshol a 8-10g/l sem volt meghökkentő, itt 5-7g/l között mozogtunk.
Meglepetés volt számomra a Kolonics Pincészet: az első három bor olaszrizling volt, három különböző hordóban (ebből kettő nagy akácban). Magas, telt, vastag, hosszú, fajtajelleges, szépen ásványos borok ezek, be is terveztem egy nyári látogatást, majd beszámolok. Volt még egy juhfark is, a ?szokásos?, számomra az olaszok meglepően jók voltak.
Spiegelberg Stefán idén is valami újjal próbálkozott: 2009 a félszáraz borok éve volt, 2010-ben néha elsült a borász keze (volt pl. egy 17-es alkoholú, 11,5-ös savú furmint, meg egy sherry-jellegű, aranyszínű juhfark is, kuriózumok). Szép és nehéz borok voltak, vastagok, magas extrakttal, a gazda jellemző keze nyomával, az évjárati nehézségeket sikerült ellensúlyozni.
Takács Lajosnál főleg a juhfark és a hárs tetszett, újfent egyedi színfolt volt a palettán. A Tornai Pincénél a forgalmi furmint szép és jól érthető bor lesz. Kreinbacheréknél a ?délnyugat? elnevezésű furmint fogott meg, a Bogdán Pince pedig egy nagyon vidám, reduktív, üde és ropogós, nyárra szánt rizlingszilvánival (húsvétkor már a polcokon lesz rozé árban és hasonlóan frissítő érdemeket felmutatva).
Tanulság nincs: igyatok somlóit, ne féljetek kétezertíztől, a bazalt annál sokkal erősebb.
