A kóstoló a Festetics kastélyban volt a székesfővárosban, amely ma az Andrássy egyetemnek ad otthont. Mivel közvetlen szomszédságában van még egy belvárosi kastély – mint kiderült az Esterházy – a kis területre besűrűsödött arisztokrata építmények némiképp akadályozták a helyszín lokalizálását, és a kóstolás foganatosítását.
<!–[if !supportEmptyParas]–><!–[endif]–> De hála istennek meglett a hely, pohár is került, és egy remek kóstolótárs Kovács Tibor (Tokaj Hétszőlő) személyében.
És tessék, íme, Somlón is megindult az erjedés, közösség kezd kialakulni, mint – dicséretes módon – számos más borvidéken. Természetesen itt sem megy a dolog zökkenőmentesen, ezt már Baráth Sándor a Somlói Tavasz Egyesület választott vezetője mondotta az egybegyűlteknek a kóstolón. Merthogy az újborok mellett ezt az újboroknál is fiatalabb szervezetet is ez alkalommal mutatták be.
Egy szó mint száz, somlói borászok álltak össze, szigorú minőségi kritériumokat fektettek le, alapvető célul a borvidék felemelése. A borászok mostantól a Somlói Nagybor elkészítésén fáradoznak majd – ez valami olyasmi lehet, mint az alkimistáknál a Bölcsek Köve? És, hogy ezt a nagyérdemű le is mérhesse, minden évben lesz budapesti kóstoló. A magam részéről csak támogatni tudom az ilyen kezdeményezéseket. Volt, aki minőségileg nem felelt meg a tagsághoz, mást pedig hívtak ugyan, de nem jött. Végül a Laposa Pincészet, a Hollóvár Pincészet, Györgykovács Imre, a Kreinbacher Birtok, és a Szent Ilona Borház mutatta be borait.
<!–[if !supportEmptyParas]–>Na de hogy mi is az a Somló? Hazánk legkisebb borvidéke, területe szigorú értelemben véve van 550 hektár (a Kis Somlyó és a Sághegy – ha kicsit lazábban értelmezzük a borvidéket, az hozzáad még 200 ha-t, így 750). Itten van az egyik legspeciálisabb fehér termőhely. Nadenemisaz, hanemhogymibőlvan? Somlón ugyanis ez a lényeg, a kő, ami alatta van, és ami orgonasípok formájában a hegy sziklafalát adja, a bazalt. Vulkánikus kőzet az kérem, oszt ebből rögvest következtethetünk is a termőhely legfőbb kárákterére, jelesül az ásványosságra.
<!–[if !supportEmptyParas]–>Akkor most jöjjön a kötelező kör a történelem nagy nőalakjaival. Tartja magát a hiedelem, hogy a somlói bor felette kedvezően hat a libidóra és a termékenységre, és hogy használatával garantált a fiúutód. Amennyiben hinni lehet a hálószoba-történelemnek, Habsburg hercegnőkkel szettbe kapta az ember a rakomány somlóit. Állítólag Mária Terézia is rajta volt a cuccon, bizonyíték erre II. József. Az angolok Viktória királynője is használta a somlóit, és láss csodát ő is fiút szült.
<!–[if !supportEmptyParas]–>A borvidék tehát igen kicsi, gyakorlatilag tényleg egy hegyről van szó, azt viszont sikerült ölég rendesen széjjelcincálni. Tulajdonképpen, ahogy van, hobbitelkekre lett felparcellázva – főleg bányászok kaptak egy-egy hétvégi telket, hogy a heti szívlapátolási penzum teljesítése után szombat-vasárnap kapálással pihenhessenek. Fő ugye, hogy edzésben maradjon a szervezet. Meg az egészség. Minekutána a hely atomjaira lett robbantva, annak idején hobbista-alkimista mesterek voltak azok, akik visszahozták ezt a bazalthegynyi borvidéket a köztudatba. Olyan kis birtokokat műveltek, ahol még a rotációs kapa is túlgépesítést jelentett. <!–[endif]–>
Éppen ilyen ember Györgykovács Imre<!–[if !supportEmptyParas]–>, aki össze-vissza egy hektáron művel szőlőt, és a maga részéről köszöni, de nem akar bővíteni, hiszen akkor jómagán és kedves nején kívül más is belekontárkodna a szőlészetébe, abból pedig köszöni, nem kér, small is beautiful. Ennyit még pont megbírnak, és ami azt illeti zsenilista jó borokat készítenek: Ropogós zöld Olaszrizlinggel indítottunk, eleven savakkal, de magas alkoholtartalom figyelmeztet benne, hogy somlói borról van szó, ne vegyük félvállról. A tramini ellenben sokkal lágyabb, parfümösebb, kis cukorral, csajosabb bornak mondhatnánk, na de persze olyan somlóian csajos. Györgykovács úr furmintja masszív testes, erős savakkal, a magam részéről ananászt is éreztem benne. A hárslevelű olyan mézes-citrusos, amilyennek egy jóféle hárslevelűnek lennie kell, abban nincsen vita. Györgykovács úr a maga részéről nem vesz részt a juhfark-őrületben, legalább is nem a tömegek szintjén. A maga részéről juhfark aszút szeretne készíteni Somlón, folynak a kísérletek.
Laposa Bence, a Laposa család legifjabb borásza igen lelkesen számolt be a 2006-os évjáratból, borászkarrierje alatt (amely 2004-ben kezdődött) eddig ez a legnagyobb évjárat. Boraik kicsivel rusztikusabbak, ásványosabbak. Zártan indul az olaszrizlingjük, de az olaszrizling válogatás kárpótol azért, amit az első tételben nem kaptunk meg: zöld gyümölcsök egres, körte és társai jelennek meg a borban, mindent tud, amit manapság egy jól nevelt olaszrizlingnek tudnia illik, plusz brutális ásványosság egyenest Somlóról. Juhfarkjukat büdösnek is mondhatná az avatatlan kóstoló, ha nem tudná, hogy ez esetben is az ásványos talaj jelenik meg kompromisszumot nem ismerve a borban. Alkoholice tud ez tizenötöt, ami érződik is, rendesen. Hugh Johnson mondotta volt azt a Juhfarkra, hogy ez számára túlságosan helyi íz. (Hát ezzel meg mi a lópikulát akart, most tényleg, hát nem elég, hogy a világatlaszába épp, hogy bekerültünk Tokajjal, meg az a sok duma arról, hogyan lehet helyi ízekkel berobbanni a nagy nemzetközis versenybe, meg minden, azt jön itt ezzel, de tényleg. Hugh, Hugh, hogy?<!–[if !supportEmptyParas]–>) Kontextusából kiragadva nehéz is lenne eladni, de ismerve azt, hogy miről szól Somló, a történet hiteles, teljesen rendben van.
Takács Lajos úr, a Hollóvár<!–[if !supportEmptyParas]–> tulajdonosa korábban borkereskedő volt, ez az első teljesen saját évjárata, a teljesen saját borászatából. Ahogy elnéztem a szortimentet, ők lehetnek majd ezen a nagyon kis borvidéken a progresszív extravaganza. Olaszrizlingjüket teljesen sós illat jellemzi. Még nem szagoltam frissensült bazaltot (vagy mit kell vele csinálni, hogy illatozzon) de ilyen lehet. Egy kóstolótárs csiperkére asszociált, volt benne némi igazság, amennyiben az sózott csiperke, na de ízlések és pofonok. A totális sósság után meglepően lágyabb volt az íz, de így is kemény férfias borról van szó. Sauvignon Blanc-juk parfümösebb, gyakorlatilag a női minőség volna ez az olaszrizling mellett, de igen karakán asszonyságról van szó, a lazító szénsav ellenére. Juhfarkjukban a az ásványosság mellett holmi citrusok is rejteztek, különleges, jó értelemben fura borok ezek, na.
A Kreinbacher<!–[if !supportEmptyParas]–> birtokot, és a Szent Ilona Borházat egyrészt egy kalap alá lehet venni (még) másrészt nem. Közös bennük, hogy a többiekhez képest a nemzetközi ízlésnek jóval inkább megfelelő borokat termelnek. A tulaj ugyan az. A St. Ilonát alapvetően, mint a Kreinbacher alacsonyabbra pozícionált testvérvállalatát indítják be mostanság (azért az alacsonyabbra pozícionált helyett inkább a kevésbé drága kifejezést tartanám indokoltnak). Másrészről viszont nagyon nem lehet őket egy kalap alá vonni, hiszen termőhelyeik teljesen máshol vannak, és a Somlón 50 méter is drámai különbséget tud okozni a borban. Boraik nagy részét házasítják, ergo az itt bemutatott tételek kóstolására ez volt az egyetlen alkalom.
A Kreinbacher vegyes, azt jelenti, hogy egy területen vegyesen ültetett szőlőből minden egy borba megy, fajtára való tekintet nélkül. Régen még az egész hegy így szüretelt, Zichi Manó volt az, aki aztán a XIX. században széttelepíttette fajták szerint az ültetvényt. A vegyes márpedig jó. Minden fajta a legjobbat hozza ki magából, meg a földből, szép kerek bor. Egyszerű hétköznapi fehérről van szó, de tipikusan az, amiből gyakorta vállalna be az ember egy melósabb nap után egy palackkal, vagy csak mert épp olyan kedve van. Említeném még a Furmint-hárslevelű kombót a Kőkonyha nevű ültetvényről, ebben a trópusi gyümölcsök ragadták volna meg Kántorbandit, ha ott lett volna, ezt a műfajt ő kedveli ugyanis. (Sajnálattal közli, hogy lemaradt róla, de árgus szemekkel vizslatja a polcokat eztán.<!–[if !supportEmptyParas]–>)
A Szent Ilona borház borai kevésbé összetett, de igen szépen becsületesen elkészített borok Ráadaásul Bodorkós Norbert komoly hordókísérleteket folytat olaszrizlinggel, három félét volt módunk megkóstolni. Furmintjuk ásványos, testes, erős bor, a Juhfarkól szintén a kövek köszönnek, de kellőképpen erős savval. Azt hiszem erre a szortimentre lehet azt mondani, hogy erősen européer. Nemzetközi porondon is masszívan megállná a helyét, de ehhez egy kicsit lejjebb kell húzni a potmétert a hegy erős karakterén.
Stevie Kraft
Korábban:
Itt a tavasz, dagad a fesztivál
