Menetrendszerűen idén is lefutott az IFDT nagy portfólió-kóstolója, a Spirit of Wine. Évek óta nem csináltam olyat, hogy borok neveivel telegépelt A4-es lappal vágjak neki egy ilyen menetnek, most mégis muszáj volt. 300+ bor és 50+ párlat ugyanis nem játék.
A paraméterek:
– Sofitel (Szerintem kicsit sötét a kóstoláshoz és a hőmérsékleti anomáliák is gyakoriak, de elegáns és a panoráma pazar. Viszont az elegancia még mindig sokaknál párosul brutális illatfelhővel – már leírni is unom, úgysem fog változni semmi, amíg a szakma és a társasági esemény-jelleg keveredik.).
– Borok (Sok külföldi pincétől jött el képviselő, legalább hárommal remek beszélgetést folytattam. Kedvesek, nyitottak voltak és sok volt az újdonság.)
– Párlatok (Idén először whisky is, de engem mindig a Brill zöldség-sorozata nyűgöz le.)
Persze nem sikerült mindent megkóstolni a papíromról, negyvenkilenc borról készítettem címkefotót, ezek között volt pár emlékezetes. A Pongrácz dél-afrikai Brut és Rose Methode Cap Classique új termék a palettán, a magyar származású korábbi tulajdonos honosította meg a stílust a vidéken. Komoly, elegáns italok. Buborékok terén nagy best buy a Barbadillo Brut Metodó Tradicional Espumoso 10 Euro alatt. Könnyű, vitális, nyári. A Summarocca mindig egyenletes teljesítményt nyújt a középkategóriában, de nálam a TOHU vitte a prímet a Rewa Blanc de blancs-al (mondjuk az ára alulról karcolja a tíz ropit, de tele van finoman élesztős, sütis és határozottan kakaós jegyekkel, apró gyöngyözéssel).
Fehérben a Schlumberger és a Dr. Loosen sort mindenképpen végig akartam nézni, sikerült is. Dr. Loosen „alap” L Riesling-je 2011-ből 3000 Ft körül határozottan jó vétel, most a két „nagy testvér” nem ütött szíven, talán nem voltam a maradékcukorra hangolva. Schlumbergeréktől a Kitterlé Pinot Gris és a Riesling Grand Cru volt kiemelkedő, sajnos nem olcsóak. Megkóstoltam pár rozét is, nem a magyar piacon megszokott gyümölcsbombák voltak – főleg nem a franciák. Viszont itt is akadt egy szép tétel, Château du Rouët Cuvée Réservée Tradition Côtes De Provence 2013. A palack szerintem borzasztó, de ami benne van, az túlmutat a kategórián.
Vörösben a Yalumba Patchwork Shiraz hozta az általam úgy szeretett finoman mentás, keleti fűszeres jegyeket. Nagyot szólt még a LAN A Mano 2010 (csak kevés a sava), a Roda Rioja Reserva 2009 (csak kevés a sava) és a Potro de Piedra Family Reserve (CS-CF) 2008 is (csak kevés a sava). Az olaszok, franciák valahogy most nem fogtak meg, pedig a brunellokig és CdP-kig bezárólag mindent lehetett nyalogatni. Lehet, hogy csak én fáradtam el a végére. A magyarokra nem is nagyon jutott idő, persze a Gróf Buttler Nagy-Eged Syrah Superior-t nem tudtam kihagyni. Érett, nagy anyag, de nagyon ül rajta a fa (tubákos, rumpuncsos jegyek írják felül az izgalmas fűszerességet). Négy éves, nagyon kíváncsi vagyok, hogy le tudja-e vetkőzni később. Ha ilyen szinten fog tudni megújulni a kínálat (kb. tizenöt százalékra tippelem az újdonságok arányát), akkor később sem fog unalmassá válni a tematika és jó nemzetközi kitekintés (tanulás!) lehet az est vége jövőre is.
