Nehéz kézzel tekeri bele a pulltexet az egyszeri borissza, ha tudja, hogy egy legendával találkozik. Aztán levetkőzi a prekoncepciókat és úgy ül neki, hogy ez is „csak” egy bor, amit megkóstol (jó esetben élvez) és ha tetszik, ha nem, elmeséli.
Dr. Lőrincz György így ír a borról:
„A Merengő eredete a 2000-es évjáratra vezethető vissza. Cégalapítás előtti állapot, kis házi pince és a kollégák háztáji cabernet franc ültetvényei a Merengő dűlőben. A gondosan termesztett szőlő a kis pincébe szüretelődött és megérve Merengő cabernet franc néven került palackba.”
Ma a Merengő bikavér superior besorolással bír, azaz a gerince kékfrankos. Ez a helyzet azt hiszem 2002-től van így, az első „Merengő” nevű bor még tiszta franc volt. Pár éve már, hogy érdeklődésem a vörösöknél a struktúrán belül a savgerinc felé fordult, akaratlanul is ez az egyik első attribútum, amit megvizsgálok.
Ebben az Áldás és a Merengő élen járnak, ahogy általában az egri élvonal is. Talán egy V8-as motorhoz lehetne hasonlítani: ha csak hang van, de nincs mögötte erő és nyomaték, az egész nem ér semmit. Persze a bordói fajta miatt a tanninállapot és érettség sem utolsó kérdés, de az összhatást akartam vizsgálni.
Az első korty előtt a pohárban jó fél órát lélegezni hagyom, a maradékot dekantálom. Fakulásról szó sincs, talán a koronán van egy kis barnás bemosódás a színképben. Illata elegáns, nem túl harsogó, a vezető illatjegye a meggy. Mögötte szépen bontakoznak ki a földes-erdei gombás jegyek. Ez egy élő, vitális gyümölcsösség, ami eléggé meglepett. A korty is ezzel a szép gyümölcsösséggel indít, majd erre épülnek fel a csipkebogyós és birsalmás aromák. Bőséges, de lesimult tannin, a finisben kicsit letapad. Alkohol sehol, a savgerinc példás. Érett tercier és kvaterner jegyek kavalkádja és átjárja az egész konstrukciót egy arisztokratikus hűvösség. Finoman fűszeres lecsengés, hosszan.
Fáradtságnak,oxidációnak nyoma sincs, nagyon harmonikus a teljes térkép. Ilyen idős magyar vöröset ilyen top állapotban nagyon ritkán találni. Klasszikus szépség, örök bombázó, egy Cindy Crawford.
Ára nincs, mert már a 2009 előtti évjáratok után is talpalni kell. 90+ pont, ha nagyon muszáj valahova tenni. Azt hiszem csúcson, vagy a platója végén van, azt nem merném megjósolni, hogy ebben az állapotában meddig időzik. Odatenném egy áfonyás vaddisznósült mellé, de valamilyen pikánsabb tésztához is izgalmas lehet. Én magában fogyasztottam.
