Két eltérő felfogásban készült egri syrah és két pincészet, amelyről az elmúlt időszakban volt miért beszélni. Kétségtelen, hogy áruk, különlegességük miatt nekem sem hétköznapi ügy egy ilyen duett.
Az viszont biztos, hogy az itthoni készletemben rengeteg olyan bor van, aminek bontását egyszerűen nem lehet tovább halogatni (és van, amivel lehet, hogy már el is késtem), úgyhogy nem búsongok elmúlásuk felett, inkább kényeztetem magam és igyekszem rendszeresen beszámolni a szebb élményekről. A pincékre vonatkozó megjegyzésemmel kapcsolatosan még annyit, hogy a Borravaló stábja mindig objektív tájékoztatást igyekszik adni a lehetőségeknek megfelelően; a bulvár jellegű fröcsögést és a zsigeri rosszindulatú hozzáállást én személy szerint rosszul viselem. Számomra egy konklúzió van, bármilyen viharos tengeren is hajózzon az adott pince: jó bort készítsenek, ez az igazi győzelem és a történelmet a győztesek írják.
Vincze Béla ?Arcanum? Egri Syrah 2006
Anno Miri (Kárpáti Péter) hozta 4000 Ft-os áron a pincétől, ha jól tudom nem került kereskedelmi forgalomba, mert az egy hordónyi mennyiséget elkapkodták a gyűjtők. Nálam már vagy három éve feküdt az egyik borhűtőmben, totál hibernálva eddig a pillanatig. A szomolyai Borda-hegyen van Bélának kb. 1 hektárnyi syrah-ja: agyagbemosódásos barna erdőtalaj, agyagos vályog, több helyen kavicsos, a felső réteg néhol vékonyabb és alatta tömör riolittufa található. Közepes intenzitású rubin szín fekete maggal, vizes gránátba futó élekkel. Az illata egyszerre meleg karakterű a hordótól, ugyanakkor benne van a kellemes egri hűvösség és akármilyen furcsa is, a fekete bogyós gyümölcsök hűvösen jelennek meg. Közepesen intenzív az illat egyébként, a gyümölcs mellett van benne drágahordós cappucino (ez az előítéletek szerint délre tolja a földrajzi pozíciót, engem kifejezetten a 2006-os Bockra emlékeztetett ez a hordóhasználat), dohányos-istállós vonal, pici pézsma és licsi. Érdekes. A közepes testű kortyban előjönnek a gyümölcsös, valamint szép zöldfűszeres-földes jegyek, jól moderált alkohol, tökéletesen besimult tannin. Kissé citrikus a savérzet, ami az amúgy hosszú lecsengést is elviszi. Szívfájdalmam, hogy tavaly júniusban a pincészettől nyertem belőle még egy palackot egy Facebook-játékon, de a mai napig nem kaptam meg.
Gróf Buttler ?Nagy-Eged? Egri Syrah 2006
Ezt a palackot a Borszertárban vettem az Irányi utcában, valamivel 5000 Ft alatt volt az ára. Mély-sötét rubin szín, mahagóni koronával. Az illata tipikus Nagy-Eged, hasonló a felmagasztalt bikavéréhez. A ?Hegy? 501 méteres magasságával Magyarország legmagasabban fekvő szőlőtermő területe, ahol a teljes déli fekvés, a 20-35%-os meredekség ideális környezetet teremt a fajtának. Amíg Eger talaja alapvetően mészben szegény, vulkanikus eredetű riolittufa, addig a Nagy-Eged fő tömegét szürke mészkő alkotja (emlékeim szerint talán 2003 áprilisában kezdődött a telepítés, amelynek eredményeként merlot, syrah, cabfranc, cabsav, kékfrankos, pinot, kadarka és viognier került a területre). Van benne valami titokzatosság, mélységes tűz, ami a magamfajta borivót lázba hozza. Ha muszáj lenne összefoglalni, akkor egy közepes intenzitású, hosszan elgondolkodtató, összetett illat, amiben a bőrös-szarvasgombás-enyhén animális vonal mellett van egy kis földesség, ázott széna és mineralitás, valamint dohány. Szinte már fülembe suttog a misztrál. A gyümölcs egy kissé már dzsemesedő szamóca képében van jelen, aminek állaga jelzi, hogy fogyasztandó a borunk. A korty közepesnél nagyobb testet, jelen lévő de puha tannint és intenzív savérzetet hoz, szinte az illattal azonos karakterrel: földes-avaros-minerális-fűszeres-szegfűszeges, van egy kis piros bogyós gyümölcskosár a kép sarkában elrejtve. Szép palackérett, ?megérkezett? bor. Lecsengése nagyon hosszú.
Két érett, izgalmas bort kóstoltam egy szerintem kiváló évjáratból. Talán hosszabb életre voltak predesztinálva, de úgy gondolom a pillanatkép jókor született. A Nagy-Eged grand cru, vita nincs, Vincze Béla pedig alkosson nyugodtan tovább ?FN? jelzés alatt is. Mi mindkét pincészetnek kitartóan drukkolunk.
